A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

Lényegében ezekből a kishaszonvételekből származnak azok a gazdasági források, amelyekre a feudális városok joggyakorlata támaszkodott, ezekből biztosította jövedelmének egy részét.

3 Ezekhez a kishaszonvételi fajtákhoz kapcsolódott még több más gazdasági ágazat, amely összefüggött ugyan a királyi kisebb haszonvételekkel, de nem volt annak szerves tartozéka. Ilyennek tekinthető nem egy önállóan adományozott gazdasági kiváltság, mint pl. az árumegállító jog, az örökösödési jog, a madárfogás joga, a halászathoz kapcsolódó és azzal egyenértékű vadászati jog. A kisebb királyi haszonvételeket az uralkodó a föld adományozásával egyidejűleg engedte át a föld új tulajdonosának. Ilyen esetben a föld hasznából eredő mindenfajta jövedelemről az uralkodó, megfelelő ellenszolgáltatás (legtöbbször census) ellenében, lemondott. Viszont gyakori volt az az eset, amikor külön kiváltság levéllel biztosította a királyi kisebb haszonvételek jogát a király. Előbbi esetben mint nemesi jog a kisebb haszonvétel „beneficium dominale"-nak tekintendő, utóbbi esetben pedig „beneficium privilegiale" a neve. Az előbbi esetben az adományozott birtokos külön engedély nélkül is élhetett a földhöz tapadó kishaszonvétel jogával, utóbbi esetben pedig csakis külön engedély után. A városok általában az utóbbi formát mondhatták magukénak. Mindezeknek a jogoknak a városok életében nagy volt a jelentőségük. Maga a földtulajdon nem volt elegendő különböző kiadások fedezésére, hiszen a város a falusi közösség igényein messze túlmenően egészségügyi, oktatásügyi, közrendészeti, közbiztonsági, diplomáciai stb. szolgálatokat is teljesített s ennek végrehajtása gazdagabb jövedelemforrásokat követelt, mint amilyeneket egyszerűen a föld maga, vagy akár a kisipari termelés a feudális korban nyújthatott. Ezekre utalva a királyi kishaszonvételek nagy jelentőségű jövedelemforrásoknak tekinthetők Magyarországon a polgári forradalom (1848) előtt. A kishaszonvételek ágazatai A kishaszonvételek jelentősége a kapitalista erők fejlődésével párhuzamosan fokozódott, mert folyamatosan nőtt a fogyasztási igény, bővült a közületi beruházások köre, nagyobb forgótőke nyert felhasználást, mert maga az áruforgalom nagyobb hasznot eredményezett a polgári erők kibontakozásával, mint a megelőző korszakokban. A XV. sz. előtt ugyanis a földek, szántók, legelők, esetenként szőlők, és más ingatlanok voltak a döntő bevételi források alapjai.

4 Később azonban ezeken túlmenően egyéb jövedelemforrások kiaknázása vált lehetővé és egyben szükségessé. A termelés menete és igénye ezekből az elvekből kiindulva alakították ki a kishaszonvételek különböző ágazatait. Debrecen város birtokállománya a XIV. sz. óta állandóan növekedett vásárlások, adományok és zálogok révén. A folyamatos határszaporulat 1869-ben odáig emelkedett, hogy a város területéhez akkor 171 166 kh 685 D-öl tartozott, mely a kapitalizmus idején ugyan csökkent, de még 1917-ben is 166 286 kh-t mondhatott magáénak a város. E birtokállományból akkor 48 684 kh közvetlenül a városi hatóság kezelése alatt állott, míg 117 602 kh a polgároknak egyedi tulajdonát képezte.

5 A földbirtok a kishaszonvételek gazdasági bázisa volt. Debrecenben a föld a feudális kor folyamán megszakítás nélkül a közület tulajdonát képezte s az arra épülő jövedelmek is a város egészének meggazdagodásához járultak hozzá, amíg fenntartásuk életképes volt. A város akkori gazdaságpolitikáját annak vezetőtestülete : a senatus határozta meg és természetszerűleg ugyanaz állapította meg a 218