A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - H. Hámori Anna: A téglási középkori temető téglamellékletes sírjainak értékeléséhez

alkalommal hajlították az egyik kart a medencére, amint ezt a Békéssámson-Cigándon 1952-ben feltárt 2. sír is bizonyítja.

22 A kormeghatározásban nagy szerepet játszó mellékletekben, amint ez általában a középkori temetkezéseknél szokás, a téglássírok szegények. Ez a megállapítás különösen a XII—

XIII. századi temetkezésekre érvényes. Tégláson néhány szórvány-lelettől eltekintve a téglák kivételével nem találtak mellékleteket.

23 A temetkezési rítusnak ez a jellemvonása a középkorban érthető is. Megpróbálták egyeztetni az egyház által megkövetelt egyszerűséget a pogánykori hagyományokkal, a díszes öltözéket felváltotta az egyszerű halotti lepel és „... Mind azt, amit azelőtt a sírba tettek, hogy a halott a másvilágon rangja szerint élhessen, azt ezután a másvilágot e földön képviselő egyháznak adományozták."

24 A kora-középkori téglássírok, de az azokat tartalmazó temetők nagyrészében is a téglákon kívül csupán néhány pénz, edény, vagy egy-egy fémtárgy maradványa szerepel mellékletként. Kormeghatározó szerepe van pl. Kardoskúton 1954ben feltárt 16. sírban a téglamelléklettel együtt előforduló Kálmán-kori ezüst obulusnak.

25 Ugyancsak a halott szájában találtak obolust, még pedig II. István szétmállott állapotban levő érmét Békéssámson-Cigándon az 1. sírban, ahol szintén volt téglamelléklet is.

26 Sokkal több melléklettel rendelkeznek az eddig említett XII—

XIII. századi temetkezéseknél a Makó-mezőkopáncsi, vagy a kaszaperi középkori temetők, de a sírmezők használata nagyrészt a XIV—

XV. századra tehető, így gazdagabb voltukat társadalmi vonatkozású érvekkel igazolni lehet. A dolgozatban említett téglamellékletes sírt tartalmazó néhány temető kronológiáját megvizsgálva megállapítható, hogy a téglássírok száma a XIV— XV. században megnőtt. Téglás XII—

XIII. századi 16 téglamellékletes sír Kardoskút-Apácaegyháza XI—XII. „ 1 „ „ Békéssámson-Cigánd XI—XII. „ 2 „ „ Artánd-Zomlin XIV. „ több „ „ (pontos számszerű adat nincs.) Csécstó-Paphalom XIV—

XV. századi 8 téglamellékletes sír Kaszaper XIV—XV. „ 2 Makó-Mezőkopáncs XIV—XV. „ 8—9 A téglamellékletes sírok a XII—

XIII. század utáni fokozott elterjedése bizonyítható a téglási temetőn belül is. A feltételezett három temetkezési szint közül a legtöbb téglamellékletes sír, számszerint 10, 0,70 m-nél sekélyebb, tehát viszonylag fiatalabb temetkezések között található. A felszíntől számított 0,75— 0,8 m-es rétegben 4, az 1 m-nél mélyebb talajrészben 2 téglamellékletes sírt tártak fel. A legrégibb temetkezések közé sorolható a 9. sír is, amelynek mivel erősen bolygatott, nem ismerik a mélységét. De valószínű a templomépítéssel kapcsolatos bolygatottsága révén feltételezhető, hogy a temető legrégibb rétegéhez tartozott.

27 Természetesen a temetőn belüli kronológiai eltérés nagyon szűk keretek között mozog, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a temetkezési szokásokban nincs különbség egyes rétegek sírjai között. A téglamelléklet kb. XII. századbeli megjelenése előtt, a XI. századtól kimutatható magyar temetkezésekben is a fakoporsók nyoma, így a téglamellékletes sírokkal egy időben megtalálható a középkori temetőkben a fakoporsó. A két temetkezési mód egy temetőn belül is előfordul. Tégláson famaradványok nyomai nem mutathatók ki, de a szórvány jellegű vasszegek révén felmerülhet 9 Évkönyv 129