A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - H. Hámori Anna: A téglási középkori temető téglamellékletes sírjainak értékeléséhez

a koporsó használatának feltételezése.

28 Békéssámson-Cigándon az 1., és 3. sír téglamellékletes, a 15. sírnál pedig fakoporsó nyomai észlelhetők.

29 A Makó-mezőkopáncsi temetőben a 8—9 téglamellékletes sír mellett több fakoporsóban temetett egyén csontvázát tárták fel.

30 Kaszaperen a két téglamellékletes sírral kb. egy időben 91 halottat földeltek el fakoporsóban.

31 Csécstó-Paphalmon 21 koporsós és 8 téglamellékletes temetkezés fordult elő, köztük a 95. halott esetében egy síron belül fanyomok és téglák is találhatók.

32 A téglamellékletes sírok előfordulásának okait keresve véleményünk szerint kapcsolatot kell keresni a téglamellékletek és fakoporsók között. Mind a két temetkezési mód alkalmazásánál a temetkezés célja a halottak védelmezése volt. A római kori téglasírokat elemezve Hampel József a következő kifejezéseket használja: „téglából épített koporsó", „a tető formára rakott téglasírokat.. . itt az Alföldön fából készítették."

33 Talán a középkorban Magyarországon feltűnő téglamellékletes sírokkal kapcsolatban is élhetünk a fa és téglakoporsó párhuzammal. Minden valószínűség szerint a fakoporsóhoz hasonló védelmi szerepe volt a téglamellékletnek is, amely a tégla, illetve kőkoporsó szerényebb, átalakult formájának fogható fel. A védekezési szándék természetesen az ősök, a halottak iránti nagyfokú babonás tiszteletből eredt. A már évezredek óta jelentkező törekvés szerint az emberek igyekeztek hozzátartozójuknak a saját elképzelésük szerint a maximális kényelmet, háborítatlan nyugalmat biztosítani a másvilágon. Ahogyan a fakoporsók esetében nem mindig mutatható ki a halottat teljesen körülvevő deszkák nyoma, több esetben csak a holttest alá helyeztek falemezt, így a téglával körülvett, téglával védett sírokban is találkozunk félkerettel, illetve keretet jelző, fontosabb testrészek mellé helyezett, azokat védő téglákkal. Nem cáfolja az elmondottakat az a néhány eset, amelynél egy síron belül téglákat és fanyomokat is találtak, hiszen a középkori előkelő temetkezésekben, családi sírboltokban is előfordul, hogy előbb fa, utána kőkoporsóba tették a lehető legjobban védeni kívánt halottat. Talán ez a fokozott védelmi szándék vezethette a templom körüli temetők szegényebb temetkezőit is a két temetkezési mód egyszerre történő alkalmazásánál. Az egész, illetve félkeretnél gyakrabban tártak fel csak néhány téglával rendelkező sírokat. Ennek a jelenségnek az oka minden valószínűség szerint a lakosság téglában való szegénységében keresendő. A feltevés helyességét látszik igazolni a téglási temető 24. sírjának keresztszerkezete is. Lazán összerakott téglasorból áll, amelyben sok a féltégla. Hasonló volt a helyzet a templom alapozásánál is, ahol nagyon sok téglatörmeléket, lazán összeillesztett téglákat használtak fel.

34 Pedig ha elég tégla áll az építők rendelkezésére, nincs értelme éppen az alapnál takarékoskodni vele. A sírmellékletként szereplő téglák között is több a fél, illetve már az eltemetéskor összetört darab. Ha téglában való szegénység gondolatát elfogadjuk, felhasználhatjuk egy másik,ugyancsak a téglamelléklet előfordulásával kapcsolatos feltételezés bizonyításánál. Valószínű, hogy a téglamellékletnek rang, vagyonjelző szerepe volt. Ebben a vonatkozásban ugyancsak a téglási 24. sírra kell utalni, ahol a téglakeret bolygatott állapotban is 1,9 m hosszú. Ennek az adatnak a kapcsán is kézenfekvő a fakoporsóval való összevetés gondolata, hiszen a IX. századi szláv nagykoporsóknak is rang, illetve gazdaságjelző szerepük volt. A védelem szót a téglamellékletes és fakoporsós sírok esetében kettős értelemben kell használni. Az ősöket nemcsak féltették és védelmezték, hanem ártó hatásuk, esetleges bosszújuk miatt tőlük is féltek. A temetkezési ritus során a temetkezők önmagukat is védelmezték. Ilyen vonatkozásban a tégláknak, a körülkerítésnek bizonyos kultikus 130