A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ferenczi Imre: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban

2. Bocskai birtokaihoz fűződő hagyományok: A Kismarjához kapcsolódó elbeszéléseket folytatjuk tovább. Az előbbiekben felsoroltak után ideiktatjuk eme adatot: „Bocskai Marjába lakott. Mondják, hogy itt született. Itt vót a birtoka, itt vót a várja. Hallásbul annyit tudok rúla, hogy Marjának azír is hagyta a birtokot, a hajdúinak, hogy mikor a nagykereki várat ostromolták, oda beszorították (Barbiánó serege ostromolta), akkor a marjaiak a Barbiánó seregit hátba támadták, és ezt az alkalmat Bocskai kihasználta és a marjaiakkal szítvertik a Barbiánó csapatát. És innen indult ki Bocskai hadjárata. Bocskai nagyon vallásos ember vót, meg kemínyakaratú. Itt ezt a marjai várat nem is hallottam, hogy ostromolták volna. Csak a kerekit. Hát olyanformán van, hogy Bocskai az 1600-as évekbe vót. Amit a történelem feljegyzett, azt hallottam. Még nem is egészen Marja, hanem két hadnagya kapta a főd nagyobb ríszit. Hadnagyok vótak: Pető, Kiss, Sajti, Janó, Kolozs, Sajó. A hetedik körülbelül Nagy lehetett. Ebbül a Kolozs família teljesen kipusztult. Egy van belőlük, de az sincs Marjába. A Sajtiak is kevesen vannak."

28 Az itt következő közlésből az is kiviláglik, hogy a népet mennyire foglalkoztatja a vár alatti alagút hiedelme. „A bihari várbul alagút vezet egyenesen Nagykerekibe. Ezt nem tudom, hogy a kereki vár a marjaival összeköttetésbe vót, ezt nem hallottam. Alagútjok vót. Ha a kereki várat megtámadta az ellenség, azon a 10—12 kilóméteres alagúton mentek segítsígire. Még mikor ezelőtt Váradra jártunk, megvót a vár. Még olyan alagút vót, hogy kocsival is lehetett menni az alagútba. De hogy Bocskainak a háborúi hogy zajlottak le, nem tudom. Még ebbe a Marjai várba lehet egy hordó arany is. Itt vót neki század katonasága a várba."

29 Ugyanannak az adatközlőnek az elbeszéléséből idézzük a következőket: „Ezelőtt babonás vót a níp. De nem tudom, az anyámtul hallottam-i? Vót itt egy Erdei János nevű ember. Az aszongyák olyan boszorkányos ember vót, hogy felment a vár tetejire, oszt amerre ásított, annak a közsígnek a jószága megveszett.. ."

30 A marjaiak nemesi kiváltságairól több elbeszélés szól. „Ezelőtt híres volt Kismarja városa. Az elöljáróság felment Budapestre. Hogy mék vót a bíró, nem tudom. Fogtak egy őzet. Oszt Ferenc Jóska vót a király, elvitték neki ajándékba elevenen. Mikor a kapuba írtek, az őrsígnek bejelentették, az bemondta, csak a király így fogadta, hogy: — Éljen Stefánusz Bocskai! Nagy vendígsígbe ríszesítettík az elöljáróságot. Így hallottam, hogy Bocskai egyszer ment vóna Nagyváradra kocsival és a kövezetvámnál vámot vettek tűle, ezt így hallottam az apámtul. Mert ha bement valaki, mindenesetre a kövezetvámon keresztülment, vámot kellett fizetni. Akkor Bocskai hazajött Váradrul, hogy a kismarjai emberek bármerre mennek az országba, tülük vámot sehol sem szedhettek. Ezír tette ezt Bocskai, hogy Kismarj a szabad legyen minden vám alól. Halászhatott, vadászhatott, mehetett szabadon, nem kellett adót, vámot fizetni. Vámmentességi igazolvány. Ez volt ráírva fejrovatnak: Neve, foglalkozása személyleírása."

31 Egy másik elbeszélés szerint „Egyszer a későbbi időbe egy nímet generális kereste a marjai bírót. Oszt a városházánál megmutatták neki. Kardosán, csákósan ült a bíró ott a bírói székbe. Mondta a nímet generális, hogy: Nem piró, nem piró, kiskiráj. 219