A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén
fajták között legelterjedtebb a kígyófejes, többnyire ezt vásárolják és használják a pásztorok. Az ügyes juhász nem szereti a csörgős vagy zörgős kampót, nem is veszi meg. Az a pásztor, akinek szándéka volt, hogy majd más bárányát megfogja, nem vett zörgős kampót, hanem kígyóst, s ha véletlenül csörgős kampója volt és birkát akart lopni, csörgőjét szalmaszállal bedugta, hogy ne zörögjön. A csörgős kampótól a bárány jobban fél. Viszont vannak akik azért szeretik a csörgőst, mert vele unalmukat űzhetik. A kampók mai kialakult formáihoz ismerjük az átmenetet. A kígyós kampó elődje egyszerű kígyófej, melynél a kunkorék végét ellapították, s egyszerűen kettéhasították. Ennek egy másik változatát megtaláljuk a palócoknál is. A kígyófej tökéletesen kiképzett, rajta a rézkorona látható, szára ólommal beöntött. A csörgős kampónak egy korai változatát láthatjuk a... ábrán, melynek csörgője letörött. A rézkampót díszesebbnek, „ékesebb"-nek tartják a hajdúsági pásztorok, de nem szeretik annyira, mint a vaskampót, mert a réz könnyen törik. S mióta a hajdúböszörményi rézöntő Tiszai Nagy Imre meghalt, s utódai nem foglalkoznak a réz megmunkálásával, körülményesebb a beszerzése. Tiszai Nagy Imrén kívül vándor rézműves cigányok is foglalkoztak rézkampó öntésével, előfordult, hogy kint a nyáj mellett öntöttek kampót, de leginkább csak csengőöntéssel foglalkoztak. Jelenleg Zemplén megyéből, Sárospatakról, vagy a Borsod megyei Edelényből hozatják, de sokkal drágább mint a vaskampó, s ott csak megrendelésre készítik. 9 * Egy-egy rézkampóért választott bárányt is adtak. A hortobágyi, Hortobágy környéki pásztorok Szikszai készítményeit vásárolták Balmazújvárosról, mert azt legjobban szerették, azt tartották a legjobbnak. A réz parázs, és ha hajította, könnyebben törött el, mint a vas. Legszebb azonban a nikkelezett kampó volt, melyet Geszten készítettek, de az újvárosi kampót formásabbnak tartották. A fakampó használata szinte teljesen ismeretlen a Hajdúságon. Erre összesen két adatunk van. Hajdúszoboszlón Kovács József öreg számadónak volt, aki öt esztendővel ezelőtt 1947-ben csináltatott magának Dunántúlon fakampót, 95 de jószág mellett sohasem csinálta, csak ünnepek alkalmával viselte. Debrecenben találtam egy juhászt, aki ideiglenes megoldásként míg Újvárosról nem szerzett magának, kampó gyanánt egy görbe, végén hegyzett akácfa gallyat használt, mely azelőtt szalmahúzóhorog szerepét töltötte be. Az itteni juhászok csak a Felföldről lekerült juhászoknál láttak fakampót. A fában szegény Alföldre még a vaskampóhoz is a hegyvidékről hozattak megfelelő szárat. Tudnak a juhászok arról is, hogy a fakampót kagylógyöggyel díszítették, Erdélyben igazgyöngyöt vettek bele, s olajjal, juhtejjel kezelték. 96 A hortobágyi pásztorok kampójukat a gulyások botjához hasonlóan díszítették, néha csontot húztak a szárra, de ez egyáltalán nem elterjedt. A kampó átlagos életkora egy ember élete, de eltartott 80 sőt 100 esztendeig is, ha gazdája megbecsülte. Előfordult azonban, hogy sérülés érte. Verekedés közben behajlott a horga. Ha sikerült kiegyenesítették, ha eltörött Szikszai mesterrel újat csináltattak, vagy a régit megforrasztották. Legtöbb baj azonban a kutyával van. Ha a puli nem jól hajt, gazdája utána hajítja a kampót. Leginkább ekkor törik a kampó, ha fiatal kutyát 12* 119-
