A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

lejön a haja és könnyen lehet egyengetni. A pásztorok szabad tűzön fűtik meg.

91 Majd mésszel bekenik. Némely juhász azt tartja, hogy az árvatölgyet, de minden kampónak való fát legjobb decemberben vagy januárban kivágni. Gyakran négy-öt darabot előkészítenek, hogy tartaléknak is legyen és házuk padlásán a gerendához kötik, hogy egyenesre száradjon. Ha a bot sáros lett, a juhász megmossa, száradás után ismét bekeni és pirítja a napon, hogy piros színét visszanyerje, vagy hagyja megszáradni rajta a sarat, azután törli le. így színét nem veszti el. Ha megázik száraz ruhával törli le a botot és újból bezsírozza. Előfordul, hogy a kampószár megkarcolódik, vagy meghasad. Ilyenkor a juhász bicskájával igazítja ki a hasadást. Ha nagyon mélyen meghasadt, vigyázni kell az igazításnál, hogy görcsösen ne maradjon és csiszoló papírral is utána szokták igazítani. Amikor a kampó rozsdát kap, azt csiszoló papírral tisztítja. Mindezt azért teszi, mert szereti. Végére vaskarikát tétet, hogy „ne kopjík." A régi juhászok azt szerették, ha gyermekük is megmaradt a „juhász hivatalban". Ezért már egész kicsi 4—5 éves korukban vettek, illetőleg csináltattak gyermekük számára kis kampót. így akarták gyermekükkel megszerettetni a maguk foglalkozását. A gyermek örült az ajándéknak, gyakran társadalmi kényszer miatt is később apja foglalkozását választotta. Kampójától nem szívesen válik meg a juhász. El nem adja, de ha valakit megemberel, odaajándékozza. Néha csereüzletet köt. A kampót gyakran rendelésre is készítette a mester. Néha a pásztorok felkeresték, megmagyarázták a kívánt formát, máskor a készítő kereste fel a pásztorokat. Gyakran járt vásárokra is, elsősorban Balmazújvárosra és Hortobágy környékére. Amikor a pásztor kampót akart venni a vásárban, két-három társa jött vele. A portékát körülállották, először messziről néztek, majd kiválasztották a megfelelőt, egyik kezébe vette. A vevő távolabbról jól megnézte, majd ő is kezébe vette, megforgatta, ha megtetszett neki, akkor megegyeztek és kifizette. Előfordult az is, hogy a huncut juhászok eloroztak egy-egy kampót az árusító mestertől, szűrük alá dugva a vásári forgatagban. A kampók között négy főfajtát különböztetünk meg. 1. Csörgős, 2. kígyós, 3. rézkampót és 4. fakampót. Ezen belül azonban számos altípusa van. Minden vidéknek megvan a maga kedvelt kampófajtája és formája. A Hortobágyon közepes nagyságú csörgős, vagy kígyós kampót viseltek. Kisszentmargitán háromcsörgős keresztes kampót hordtak.

92 Keresztes kampófajtát nagyobbára Kismargitán, Tiszatarjánban találunk. Szerették még Szilágyságban is. Az újvárosi kampó kígyófejes. A Nyírségben csörgős kampót használtak kis fokossal. A kis fokost csavarmenettel erősítették be a kampó kifúrt köpűjébe. Ezen a vidéken vannak a legverekedősebb juhászok. A kampót itt jó vastag botra szerelik. Berettyóújfaluban a vékony kampót szerették, Karcagon és környékén a hosszú, vékony „kunsági' kampó használatos, mely emlékeztet a geszti kampóra. A geszti kampó köpűje fúrott, ez pedig kovácsolt, hátul forrasztott kampó. Dévaványán és környékén kosfejeskampót használnak, ezt azonban már rézből készítik.

93 Olyan kampót is készítenek, melynek köpűjét is kivirágozzák. Öszszesen kilenc lyukat fúrnak rá, köpűje egy-egy oldalán hármat, ebbe sárga és vörösréz nyitszeget tesznek, s körülötte kivirágozzák. Ha a kígyós és csörgős kampó köpűje nem hosszú, általában „debrecenyi" a neve. A kampó 178