A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén
Sokszor egy kézmozdulatra indul a puli és hajtja a jószágot. Ez természetesen a pásztortól függ, hogyan tanítja be kutyáját, hogy neki kevesebb dolga legyen. Más pásztorok szerint: „Ha felmegy a birka a töltésre elküldöm a kutyát. Nem megyek egy tapodtat se. Ha annyira van mint a szőlőskert túlsó sarka, (ami kb. 1,5 km), akkor elhajtatom. Azt mondom neki: „Fickó! felnéz, a fejemmel intek, hogy merre kell menni. Eléri, körülvágja, hajtja egy darabig, akkor nézi, kell-e hajtani? Míg intek addig hajt, de egyet sem szakít ki és nem fülez." 30 Vagyis nem a jószág fülét fogja. A gondos pásztor fekhelyet is készít kutyájának ahol maga lefekszik. A nagy jószág pásztorok a jószág orrát és a kiskörmit fogatják meg a kutyával. A kondások viszont úgy szoktatják, hogy a fülét és a horgasinát fogja a disznónak. Ha valamelyik kannal nem bír a kondás, arra törekszik, hogy farkánál fogva farát, illetőleg két hátsó lábát felemelje, ne tudjon elszaladni, s rácsalja a kutyát. „Adtunk neki, megkínoztuk, olyan jámbor lett, mint a kezesbárány. így kell tenni a disznóval, mert másként nem bír vele az 4ímber." 31 A kutyát akkor lehet legjobban elrontani, mikor fogzik. Ha akkor erőlteti az ember nem lesz belőle jó hajtó. Megállapították a pásztorok, hogy júliusban, augusztusban a legjobb kutya is gyengén hajt. S ha nem hajt a szóra, akkor nemcsak ígérni kell neki a verést, mert ha csak ígéri az ember, elkap és nem lesz jó hajtó. „Ha hibázik és megverem a kutyát, akkor tudja miért kapott ki, máskor szótfogad. Van olyan kutya, améknek csak a fülit kell meghúzni és máris ért belőle. 32 A jó kutya ha elvégzett egy feladatot, megáll, figyel. Van olyan, amelyiket úgy szoktatnak, hogy a kalap járását figyeli, merre menjen. Sem a juhász, sem a kondás nem szereti az olyan kutyát, amelyik „elől dogozik" az csak forgat és nem hajt. Az a jó, amelyik hátul dolgozik. A pásztorok azt tartják, hogy abból a fattyúból sohasem lesz jó pásztor, amelyik maga helyett csak a kutyát akarja küldeni. Az ilyen ember sohasem akar dolgozni, mindig mással akarja dolgát elvégeztetni. Ha rossz a gazda, nem megfelelő a kutya sem. Erre el lehet mondani, amit a pásztornóta is mond: „Korpát eszik a kutyám Uszítanám ha tudnám." 33 A kutyát eladásra is szokták nevelni, ha megfiadzik kettőt hármat hagynak meg, a többit elszórják az anyja alól, vagy agyonverik. „Csakis a szépet hagyja meg az ember. A vevő pásztor mihelyt a kölyökkutya elmarad a csecstől azonnal elviszi, mert a kutyát mindenki maga szereti nevelni. Egy kis kutyának az ára mostanában 30—50 Ft. A nagyobbért amelyik jó 100—200 forintot is megadnak, de általában egy juh árát szoktak adni egy jó kutyáért. Némelyik juhász egy hasas juhot is adott egy kutyáért. A kutyának legjobban a szőrit nézik meg. Fekete göndörszőrűnek kell lenni. Szájpadlásának feketének, fogának fehérnek, rövid farkúnak, még inkább farkatlannak. A fekete magyar puli farkatlan. Amelyiknek hosszú a farka, baltával tőkén levágják, s azt mondják, hogy az valódi puli, pedig az ilyen csak nem az. A régi pásztorok a szürke, pernyeszínű, göndörszőrű pulikat szerették. Ujabban terjedt el az ún. német puli, ez hosszúfarkú, göndörszőrű, de csajlafülű. Szintén jó hajtó, de ha nagyon szorítja az ember, a kutya ráun. 34 160