A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

gyakran megsebezte, a kutyát bátrabba tette. így maradt meg, hogy a pásztorok a puli nyakára ma is használják az örvöt, bár csak egyszerű pitykézett szíjból nagyobb kutyák ellen, néha ún. pityegőt, zörgőt tesznek rá, hogy a jószág már előre megriadjon. A mocsaras területek lecsapolása megszüntette a századfordulón a farkas-világot. Feleslegessé vált ä nagy kutya tartása.

26 A pásztoroknál legjobban bevált a pulikutya, amelyik egyformán alkalmas juhnyáj, sertésnyáj, gulya és ménes terelésére. A pásztorok azt tartják, hogy a jó pásztorkutyának születni kell, de a tanítást, szoktatást sem tartják elhanyagolhatónak. Az a jó kutya, amelyiknek nem kell parancsolni, csak inteni és már érti is, „Legjobb a valódi ivar puli. Szájapadlása fekete, szőre göndör, szürke és farkaskörme van." A pulit már pici korában kell tanítani, „akkor, amikor már menni tud, de ölben is elfárad". A pásztor viszi magával. Pásztorok mondják, hogy van sok olyan pásztor^ amelyik butább a kutyájánál.

28 A kutyának, ha olyan, a vériben van,a jószág. Kicsi korában legnehezebben äzt érti meg, hogy gyere ide, hagyd ott. Mindig zavarná a jószágot. A kutyát legjobb magában tanítani. Ha hozzászokik, hogy másikkal jár, akkor később sem megy egyedül. Bár vannak juhászok, akik úgy tanítottak, hogy a rosszul terelő kutyákat hozzákötötték a jó terelőhöz és így idomította a másik segítségével. Ha a kutya nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy gazdája mit mond, akkor meg is szokták verni. A mérges juhász hozzávágja kampóját is. Kenyeret nem lehet adni neki ilyenkor, mert rászokik és csak akkor megy, ha kap. Megfenyegeti az ember, mint a gyereket, amikor jól dolgozik megsimogatja. „Ha csak az egyik jószágot bántja a kutya, rákiáltunk, hogy ereggy arrébb. Nagy gyakorlattal meg lehet tanítani. '

27 Előfordul, hogy a gulyából elmarad öt-hat jószág, a kutya visszahajt egyet, küldeni kell a másikért. Ha mindet elhajtatja vele a pásztor, akár egyenként is, nem engedi, hogy a többit otthagyja, akkor a kutya magától is rájön arra, hogy együtt könnyebb visszahajtani őket. A pásztorok nagyon vigyáznak a kutyára. Éppen úgy vigyáznak^ mint magukra. A kutya majdnem egy koszton van az emberrel. Adnak neki moslékot, savót, kenyeret enni. De kutyáját rendesen akkor eteti, ha az evést maga befejezte, addig a kutya őrzi a nyájat. A pásztor bicskájával kis lyukat vág a földbe, s ide tölti az ennivalót, a levest is. Amikor a gazda ássa lyukat a kutya már szalad. Megtörténik, hogy gazdája a nagyon szeretett kutyát kalapjából eteti.

28 A juhászok lereszelik a puli hegyes fogait, vagy fogóval elcsípik, hogy kárt ne tegyen a birkában, sokszor a farkát is megcsonkítják, a csajlának, az ún. csonyeszfülűnek pedig a fülét is megrövidítik, hogy jobban hallja a szót, jobban értsen, figyeljen. A kutyát már kicsi kölyökkutya korában keresztelik. Rendszerint folyó nevet adnak neki: Sajó, Maros, Tisza, Szamos stb., de gyakori a Fickó, Hajós, Pengő, Tallér, Pillangó név is. A folyóneveket azért szeretik, mert azt tartják, hogy olyan mérges, fürge lesz a kutya, mint a folyó. Ha a pásztor elindul, kutya vagy mellette vagy mögötte megy, ha megáll, árnyékába fekszik. Terelésre indításnál előbb nevét mondja: „Ne Tallér, ne, vagy ne Pillangó." Vagy felkiált. „Fickó! Fickó ereggy csak... benne van. Benne van a fene egye meg. A Kurucz Palkóé ... Fickó ... eTeggy az elejire, az eleire te!.... Hajtsd te!..." A kutya megy, megtéríti a birkát. Hajtsd te!... a kutya ugatja, hajtja.

29 159