A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség
126 17. kép. Déri Múzeum, V. 1917 : 80—27.; 127 19. kép. Déri Múzeum, V. 1917 : 80—29. 128 20. kép. Déri Múzeum, V. 1917 : 80—18. 129 Déri Múzeum, V. 1939 : 106.; D. Gy. 984/2.; V. 1917 : 80—16. 130 Fáy András: Hasznos házi jegyzetek. Pest, 1851. 49—50. 131 Saját gyűjtésem. 188 Bátkij Zsigmond: i. m. 320. 133 к геттег Dezső: i. m. 15. 184 Sólymos Ede: i. m. 1—2. 135 Hofer Tamás szíves közlése. 136 Erich О. А. — Beitl R.: Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Leipzig, 1936. 448. 137 Közönséges Czéhbeli Czikkelyek. 1814. 35. art. 138 Csaploüics Johann: Gemälde von Ungern. Pesth, 1829. 139 Debrecen vásárjogát a XV. sz. elejétől királyi adománylevelek biztosítják. Zsigmond király többször járt Debrecenben Nagyváradra történő utazása közben. 1405. április 2-án Budán kelt adomány le veiében szabad királyi város joggal ruházta fel a várost. Hangsúlyozta, hogy mind azokkal a jogokkal élhet, mint amilyeneket Buda élvez (Diplomagyűjtemény, 47. sz. Debreceni Állami Levéltár). 1405. június 2-án ugyancsak Budán kelt adománylevelében a debreceni polgárok kérelmére vásártartási jogot is ad Debrecennek (Boldogasszony mennybemenetele: augusztus 15. és Szentgyörgy napján: április 24), két évvel később, 1407-ben a tizenöt napig tartó vásártartást január 17.-én, Antal napján is (Diplomagyűjtemény 52., 59. sz.). Ugyancsak a XV. sz. folyamán, 1466-ban, illetve 1467-ben Szilágyi Erzsébet, akinek Debrecen környékén is volt birtoka, gyarapította a város vásározási jogát a Remete Pál napi és Barnabás napi 15 napig tartó vásárral. Mátyás király 1477-ben Nagyvárad árumegállító jogát Debrecennek adományozta (Szimics Mária: A debreceni országos vásárok története. Budapest, 1938. 10.). II. Ulászló 1508-ban Nagyváradon állított ki Debrecen városának egy kiváltságlevelet, amelyben évi hét vásár megtartásának jogát adja meg (Diplomagyűjtemény, 389. sz.; Boldisár Kálmán: Debreceni vásárok. Debreceni Képes Kalendariom, XXXIV. 1934. 85.). 1717-ben szállítják le a debreceni vásárok számát négyre. A század folyamán Mária Terézia és II. József rendeletekkel tiltják meg a vásárok számának emelését. Ennek a Habsburg ház elnyomó gazdaságpolitikája és az ebben az évszázadban többször megismétlődő borzalmas pestisjárvány az oka (Szimics Mária: i. m. 25—26.). 140 Szimics Mária: i. m. 27—48. 141 Szűcs István: i. m. 108—109. 142 Sólymos Ede: i. m. 1—2. 1,3 Rodiczky Jenő: A magyar méhészet múltjáról. Budapest, 1892. 20. Ml Herman Ottó: A nyíl. Magyar Nyelv, II. 1906. 242. 145 Gunda Béla szíves közlése. 146 Céhlevél 1726. 32. art. 1,7 Hofer Tamás szíves közlése. 148 Sólymos Ede: i. m. 1—2. 149 Csatkai Endre: A vándorkereskedelem régebbi nyomai Sopron megyében. E. A. 2204. 1. 150 Saját gyűjtésem. 151 Sólymos Ede: i. m. 1—2. 152 Céhlevél, 1726. 32. art. 153 Classificatio Opificum. 154 Csatkai Endre: i. m. (E. A. 2204.) 1—4. 138
