A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

ták „ki van a társ" (Debrecen). Általában szakmabeliek társultak, de bevettek szükség esetén más szakmájú mestert is. A vásárra menőknek és a fuvarosoknak Debrecenben a Csapó utcán, a színház-átjáró sarkán, egy fedett kapu^ alatt külön találkozóhelyük volt. Itt alkudtak meg a fuvarossal. Általában szerdán és szombaton jöttek itt össze. A társulás az utóbbi években szokássá lett a nyíregyházi mézeskalácsosoknál is. Karcagon minden mézeskalácsos asszony férjének volt szekere, s a vásárokra a saját szekerükön jártak. Vásárra — ha nem nagy távolságra mennek — általában éjjel szoktak utazni. A nyíregyházi mesterek távolabbi vásárokra (Olaszliszka, Legyesbénye, Űjszentmargita, Szerencs) már pénteken elindultak, hogy vasárnapra odaérjenek. Ha befejeződik aznap a vásár, akkor már este hazaindulnak. A harmincas években, főleg Nyíregyházán és Debrecenben szokásos volt az, hogy egy úton három-négy vásárt végig látogattak. Hideg időben az utazás elég bajos volt a szekéren. Az esőzések, hófúvás, vihar sokszor majdnem elviselhetetlenné tette az utazásukat. „Nem kellemes a vásározó élet, sokszor majd megfagytunk. Ilyenkor leszálltunk a szekérről és szaladtunk utána addig, míg meg nem melegedtünk. Azután ismét felszálltunk" — mondja az egyik nyíregyházi mézeskalácsos felesége. Az éjjeli utazás közben a ládák tetején aludtak. A ládákat általában úgy szokták felrakni, hogy fenn könnyen lehessen ülőhelyet találni. A nyíregy- 17. ábra. A mézeskalácsosok vásári ládája házi mézeskalácsosok azt tartják, hogy jó időben nem unalmas az utazás, tréfálkoznak, mesélnek, rémtörténeteket mondanak, néha énekelnek is. A szekérre való pakolás a következőképpen történt: A szekér aljára a sátordeszkák&t rakják, ezek tulajdonképpen az árusító asztalának, a pultnak a részei. Ugyan ide rakják a sátorhoz szükséges rudakat,. Ha sok ládát visznek, akkor oldalt a lőcsre akasztják fel az összekötött rudakat. A ládákat — amelyekben az árut szállították — a szekérderékba rakták (17. ábra). Ha többet vittek, mint három-négyet, akkor a derékba rakott ládákra felül raktak még egy sort. A sátor ponyváját gondosan összehajtogatva az ülés alá helyezték. A ládák alakja olyan, hogy pontosan beillik a szekérderékba. Századunk harmincas éveiben egy-egy vásárra öt-hat ládát is vittek. Ma már kettőbe is bele tudják csomagolni azt az árut, amit egy vásáron eladnak. Ládáik otthon leginkább a kamaráikban vannak. Kereskedelmi körzetről általában nem beszélhetünk a tiszántúli mézeskalácsosoknál. Tudomásom szerint nem volt Tiszántúlon szokásjogilag meghatározva, hogy bizonyos város mézeskalácsosai meddig és hova járhattak el. Csatkai Endre gyűjtéséből értesülünk arról, hogy Nyugat-Dunántúl egyes helyein valósággal körzetekre osztják egymás közt a vidéket.

149 Fanta József sárospataki mester vándorlása során Munkácson is dolgozott. Tőle hallottam, hogy Munkácson mindegyik mézeskalácsosnak külön meg 9 Évkönyv 129