A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

volt a körzete. Ügy tudja, hogy a tokaji mézeskalácsosok között is meg volt a körzet rendszer. A vásárlók ízlése területenként, helyenként és társadalmi rétegenként változó. Az ügyes mézeskalácsos ezt hamar megtudja, és minden vidékre az ízlésnek megfelelő készítményeket visz, amelyek ott természetesen kelendőbbek. Az egyetlen debreceni mézeskalácsos kereskedő vezetett egy naplót a vásárok eredményéről, az egyes helyiségek ízléséről. Vásárra készüléskor ezeket a szempontokat figyelembevéve készítenek egyik vagy másik tészta fajtából többet vagy kevesebbet. A debreceni mézeskalácsosok a hajdúsági vásárokra debrecenit, mézestésztából készített tányért és toknit visznek. A szegényebb népréteg általában az ejzolt, festett árut vásárolta, de ezek is szeretik a mézestésztát. Vásárolják a kemény, fűszeres mézesmogyorót, de legkedveltebb mégis a tányér. Szabolcs megye területén — a debreceni mesterek szerint — általában az ,,ejzolt járja". A módosabb „tirpákok" szeretik a mézestésztát és a csomagolt (puszedli, stangli) árut. A szegényebbek csak a kisebb ejzoltakat és a festett, pingált tésztákat vásárolják. A nyíregyházi mesterek szerint a helybeli vásárolók a tojásos, barna tésztát szeretik a legjobban, vásárolják a mézestésztát is, de sokkal kisebb mértékben és csak az apróbbakat. Általában nincsen a mestereknek sem nagy faíormájuk. Tiszadadára a búcsúra nagy ejzolt szívekből kellett sokat vinni. A rakamaziak a barnatésztát és a pingáltat vásárolták. Balkányba, Nyíradonyba és Érpatakra sok kocsigyertyát vittek. Szatmár megye területére a kerek mézestészta, ahogy ott nevezik debreceni lángos kellett. Szolnokon a lédig és a mézestányér fogyott, Hajdúböszörményben és Nagyváradon a puha, apró mogyoró volt nagyon kelendő. A békéscsabai vásárokon általában a debreceni ízlésnek megfelelő tészták fogytak. Budapesten is nagy kereslete van a debreceni mézestésztáknak. A nemzetközi vásárra is eljártak, itt is igen sok készítményüket tudták értékesíteni. Azt mondják a debreceni mézeskalácsosok, hogy a nemzetközi vásárokra sohasem tudtak elég árut elvinni. A mézeskalácsosok városuktól 80—100 km-es körzetben is eljártak vásárokra és búcsúkra. A debreceni mézeskalácsosok vásározásának legtávolabbi helyei: Szolnok, Tiszalök, Nyíregyháza, Mátészalka, Máriapócs, Nyírábrány, Berettyóújfalu, Békéscsaba, esetleg Gyula és Budapest. A karcagi mézeslácsos asszonyok Debrecenbe, Kábára, Hajdúszoboszlóra, Püspökladányba, Földesre, Kisújszállásra, Nádudvarra, Kunmadarasra, Mezőtúrra, Túrkevére, Törökszentmiklósra és Nyíregyházára jártak el. A nyíregyházi mesterek Szerencs, Olaszliszka, Legyesbénye, Tokaj, Kisvárda, Záhony, esetleg Sárospatak, Vásárosnamény, Métészalka, Máriapócs, Nyíradony, Debrecen vásáraira mentek el, mint legtávolabbi helyekre. Fanta József emlékezet szerint, Munkácsról is 50—100 km-nyire jártak el vásárokra. Szojva, Nagyberezna, Kisberezna, Ungvár környékére, az Alföld felé Csapig mentek el szekereikkel vásárokra. Ügy tudja, volt idő amikor galíciai vásárokra is eljártak. Vásárokon az árusítás sátrakban történt (XXIV tábla). A sátrak típusa nem mindenütt egyforma. A legrégebbi és egyben a legjellemzőbb mégis a szétlökős vagy szétvetős sátor volt (18. ábra). Századunk folyamán tértek át a debreceni mézeskalácsosok a szétvetős sátor használatáról egy újabb típus alkalmazására. A sátornak több követelménynek kell megfelelnie. Az első és legfontosabb az, hogy könnyen és egyszerűen lehessen kezelni, 130