A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség
ják, ha kimaradt, nem tudták eladni valamelyik Szabolcs megyei vásáron. A mézeskalácsos mesterek szerint a drukkolás nem régi gyakorlat, bevezetését a korábbi évtizedekben a bilétek hiánya okozta. A vásározás Amíg az árucsere újkori formája ki nem alakult — évszázadokon át — a vásárok voltak a kereskedelmi élet jóformán kizárólagos alkalmai. Messze vidékekről özönlöttek áruikkal a különböző kereskedők, kalmárok, mesterek és a vásárolni szándékozók. Egy 1814-ben kiadott debreceni céhiratban olvasható: „Valamint minden külső Mesterembernek s műveseknek is szabad a közönséges vásárokra megjelenniek, és annak tartásáig portékájukat árulgatniok." 137 A mézeskalácsosok áruinak értékesítése a legutóbbi időkig kizárólag a vásárokon és búcsúkon történt. A mézeskalácsosok vásározásának szerepére már Csaplovics János is felhívta a figyelmet. Hírt ad arról, hogy a mézeskalácsosok minden országos sokadalmon igen jó vásárt csinálnak. Aránylag keveset árusítanak viasztekercsből és gyertyából. Annál bőségesebb jövedelmet jelent számukra a mézeskalács árusítása, mert senki sem megy el a vásárba, hogy egy kis mézeshuszárt, szívet, tányért, halat stb. ne venne gyermekeinek, az otthoniaknak vagy akár kedvesének. Mindenkinek az a véleménye — írja Csaplovics János — hogy rossz vásár az, ahol nincsenek mézeskalácsosok. 138 A zajos vásárokról és sok szórakozási lehetőséget is nyújtó búcsúkról hazavitt vásárfia és ajándék is legtöbbször mézeskalácsos sátrakból került ki. Itt keresett segítséget a szerelmet ügyetlenül valló legény, amikor megvásárolta a színes, tükrös szívet, hogy helyette beszéljen kiválasztottjának a vásár utáni csendesebb napokon a falra akasztva vagy díszhelyre, a komótra állítva. A szoknyába kapaszkodó gyermekek, a törökméz és a perec mellett még inkább a mézesbotért és ropogós mogyoróért nyűglődtek anyjuk nyakán. Még alig fél évszázada a melegtől, járkálástól és alkudozástól megszomjázottak vagy a jó vásárra áldomástivók ugyanolyan jóízűen fogyasztották a mézeskalácsos méhsörét, mint az italsátrakban a bort. A debreceni és tiszántúli mézeskalácsosok részére a legjelentősebbek a debreceni vásárok voltak. Ezt tartják ma is a nyíregyházi, de különösen a karcagi mézeskalácsos mesterek is. Debrecen vásárjogát a XV. század elejétől királyi adománylevelek biztosítják. 139 A XVIII. század első évtizedéig évi hét, 15 napig tartó vásár alkalmával, mintegy 105 napig volt a debreceni vásárokon jó eladási lehetőség. Különösen megnő ennek a súlya azzal, hogy egy mester több sátrat is állíthatott fel a vásárokon. Századunk harmincas éveiben nem volt ritka a debreceni vásárokon a 100—120 mézeskalácsos sátor, s volt olyan helybeli mézeskalácsos aki 10—15 sátorban árusíttatott. A vidékről jövők, a karcagi, nyíregyházi, máriapócsi stb. mézeskalácsosok is állítottak 2—3 sátrat. A vásárok helye századok folyamán állandóan változott. Volt külön belső vásárhely, ahol téli időszakban tartották a vásárokat és volt külső vásártér, amelyet tavasszal, nyáron és kora ősszel használtak kirakodó vásárok tartására. A külső vásárhely a mai Széchenyi utca végén, a város árkán kívül volt. A belső vásárok a város utcáin (Piac-, Csapó, Mester, Hatvan utcák) voltak. A város főutcáján tartották meg a hetivásárokat, ahol a kereskedők és iparosok szintén árusíthattak. 140 A debreceni vásárok a XIV— XV. századtól, fontos alkalmai voltak az árucserének. Magyarországon haladt át Károly Róbert és Nagy Lajos idejé126
