A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII. században •I. A hét hajdúváros kialakulása és fejlődése, települési rendszere, szervezeti felépítése, társadalmi struktúrája, nem utolsó sorban történeti szerepe sok új vonást mutat fel a magyar várostörténetben. A gazdagnak korántsem mondható várostörténeti irodalmunk alapján azt határozottan megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a városi élet kibontakozását a XIII— XIV. századtól kezdve számíthatjuk s e nagyobb arányú városiasodás mögött elsősorban a gazdasági fejlődést, a munkamegosztás tényét kell ható tényezőként felismernünk. 1 A középkori magyar városok kialakulására általában az volt a jellemző, hogy a kedvező fekvésű vagy az iparosodás, kézműves munka útján jelentősen előrehaladt jobbágyfalvak emelkedtek fel — olykor éppen a földesúr közbenjárásával 2 — királyi privilégium alapján a feudális alávetettséget sok tekintetben lazító mezővárosok sorába s e mezővárosok közül — a középkor folyamán kb. 900—950 volt ilyen 3 — szerezte meg néhány a földesúri hatalom teljes lerázását jelentő szabad királyi városi rangot 4 Azt mondhatjuk tehát, hogy a jobbágyfalvak mezővárosi kiváltságolása sok esetben már az elért gazdasági-társadalmi eredmények rögzítését is célozták, de — ami ennél sokkal lényegesebb — a kiváltságlevelek a mezővárosok gazdasági életének további előrelendítését szolgálták, többek között meghatározva a város önkormányzati, közigazgatási berendezkedésének a kereteit is. A hét hajdúváros létrejöttét korántsem tekinthetjük a termelőerők fejlődése eredményének. Ennek megfelelően azt sem mondhatjuk, hogy már kialakult, bizonyos kézműiparral is rendelkező jobbágyfalvak nyerték volna el a hajdúvárosi kiváltságot, miként azt sem állíthatjuk, hogy a már megszületett hajdúvárosokban a városi életre — akár a mezővárosokéra is — jellemző ipari és kereskedelmi tevékenységet figyelhetnénk meg. Köztudomású dolog, hogy a majd városi keretekbe szervezkedő hajdúság első és alapvető kiváltságleveleit Bocskai Istvántól nyerte, a fejedelem a hajdúknak a szabadságharcában „annyira dicsőséges és örök emlékezetre méltó érdemeiket" jutalmazván. Bocskai István a privilégiumok értelmében a hajdúkat „a paraszti és nem nemesi állapotból, amelyben születtek és eddig léteztek" kiemelte és Magyar- és Erdélyország igaz nemesei sorába" helyezte őket. Ugyanakkor földbirtokot is adományozott nekik, amelyet a nemesek módjára bírhattak s ahova le is telepedhettek. A kiváltságolás fejében viszont Bocskai a hajdúktól feltétlen hűséget kívánt s azt az egyetlen kötelezettséget rótta rájuk, hogy más adományos nemesek
