A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Sápi Lajos: A debreceni nagyhíd
egy szálfáért ágastul-gallyastul 14 garast kaptak. A favágók naponként és személyenként egy márjásért, a régi hidat elhányó emberek 30—34 dénárért dolgoztak; a molnároknak pedig a híd minden ölének elkészítéséért új fánál 2 frt 4 dr, ócska fánál 1 frt 2 dénárt fizetett a város. A XVIII. század folyamán nem egyszer javították, sőt meg is újították a nagy hidat 1732 után is. A hézagosan megmaradt számadásokban háromszor találkoztam nagyhídi munkákraf ordított jelentékenyebb költségekkel. 15 1753-ban Ács Gergely és társai 100 frt-ot kapnak 66 öl hosszú Piac utcai híd és a nagytemplom melletti palló csinálásáért. 1765-ben Szilágyi Sándor és Csendom Márton ácsoknak 173 frt 33 kr fizetnek a Nagytemplom mellett és a Piacon csinált új hídért. Majd 1789-ben báró Dőrytől 1,100 frt 30 kr-ért vásárolnak hídfákat. Ugyanekkor Dvorzsák András ácsmester 220 frt 50 kr-t kapott új pallók készítéséért. A legelső hiteles felvételt a nagy hídról az 1771-ből való térkép tartalmazza. A Hatvan és Piac utca sarkától indul és a gyalogjárót közelítve halad a Piac utca 21. számú házig. Itt szög alatt keletre megtörik és a (Czegléd) Kossuth utca torkolatánál az úttest közepén veszi fel ismét szög alatt megtörve az utca tengelyében haladó irányát. A Béke útja (Sánta köz) torkolatánál ér véget. A (Czegléd) Kossuth utca torkolatában levő törési ponttól egy keskenyebb híd vezet a kistemplom kerítés falában levő ajtóhoz. A nagy híd mellett a Bika épülete előtt állott a Pálinkás Bót, míg a Piac utca 19. számú ház előtt a Vásár Bíró Bót az egykori térkép feljegyzése szerint. A nagy híd szélessége 3 és 3,2 öl között változott. Kis híd névvel tünteti fel a térkép a régi Szent András templom kerítésében levő főbejárattól kiinduló és a jelenlegi Bádogos utca torkolatáig húzódó gyalogjárót, melyet a templom előtt és a Csapó utca torkolatában szekéráthajtás céljára kiszélesítettek. Szélessége 1 öl volt. A Bádogos utca sarkán elhelyezett mészárszék előtt ért véget,illetve itt csatlakozott a járda pallóihoz. A Nagytemplom és Kollégium környékét feltüntető 1802. évi tűzvész utáni térkép 16 — melyet Kováts György mérnök készített 1803-ban és amelynek Berényi Gábor városi almérnök által 1871-ben készített hiteles másolata maradt ránk — még a most ismertetett helyen ábrázolja a hidakat azzal a módosítással, hogy a kis híd végétől a Bádogos utca torkolatában egy hasonló szélességű híd derékszögben nyugatra fordul és a nagy hidat keresztezve a (Nagy Űj) Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán volt vasüzlet előtt a gyalogjáróhoz csatlakozott. E hídnak a szükségességét legjobban akkor tudjuk megérteni, ha vizsgálat alá vesszük a városi tanácsnak az ezerhétszázas évek végén tett erőfeszítéseit a sár leküzdésére. Az 1799-ben kinevezett új királyi biztos főfeladatának tekintette a legszigorúbb intézkedéssel rászorítani a városi tanácsot az utcák tisztántartására és az utak járhatóvá tételére. A jó szándék és igyekezet vezette a tanácsot mikor javaslatát kimunkálta, mely a következő szöveggel lett beiktatva a királyi biztosi iratok jegyzőkönyvébe: 17 Die 21-a Januar hóra 3-a postmerid. (1799) A' rendelt Órára meg jelenvén a' Magistratus a' ki rendelt helyen Tttes Commissarius Ur proponálta, hogy mivel a' Felséges Kir. Magy. Htto. (Helytartó). Tanátsnak hozzája küldött Parantsolattyában az is vagyon, nogy a' Magistratussal egyetértőleg csinálya ki annak a' moaját is, miképpen lehetne ezen Városnak Uttzájit a' Sártól meg szabadítani: azért szükséges lészen, hogy ez eránt a' maga vélekedését adja bé a' Magistratus: mely végre meg kívántatik, hogy egy Deputatió rendeltessék. 62
