A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Kádár Zoltán: Három hellenisztikus-római „istenarckép” a Déri-gyűjteményből

gyűjtemény svistovi feje keleti eredetű hellenisztikus típus utánzata, amely — figyelembe véve J. M. C. Toynbeenek a városvédő istennők ábrázolásairól szóló megállapításait

23

" — valószínűleg a II. században készült Tyché-ábrázolás. Természetesen az istenalakokat egyesítő szinkretisztikus vallásosság korában biztosan eldönteni azt a problémát, hogy egy falkoronás fej esetében Kybelé vagy Tyché ábrázolásával állunk szemben, egyetlen attribútum — a falkorona — alapján nem lehet, hisz láttuk a két típus ikonográfiájának szoros kapcsolatát

24

, bár a leányarc inkább Tychére utal, mint az Istenek Anyjára. A másik antik női ideálportré, amelyet a Déri Múzeum őriz, kb. fél életnagyságú (lt. sz. R:VIII. 3. VII—

IX. tábla). Szintén fehér márványból készült szobortöredék. Fején jobboldalt vas van beillesztve, amellyel egy most már hiányzó darabot illeszthettek hozzá; a fejtető törött, csiszolatlan. Pupilla befúrt, az orrhegy letört, az arca, szemöldöke, ajkai is, főként a felső ajak baloldala, továbbá az álla sérült. Méretei: 18,3 cm magas, 12,8 cm széles, 18,1 cm vastag. A dús hullámokban hátrafésült haját a fejtetőn átfutó szalag övezi, hátul kontyban végződik. Lelőhelye a leltári adatok szerint Kaffa (helyesebben: Jaffa, az antik Joppe).

25 A szobor ikonográfiái elemzése az Aphrodité-ábrázolásokra utal. Praxiteles knidosi Aphroditéjének típusát

26 továbbfejlesztő hellenisztikus Aphrodité-ábrázolásokban kell keresnünk a „kaffai" (jaffai) fej előzményét. Az ún. „Medici Venus" típusának nyugtalanabb, tömöttebb hajkezelésével,

27 vagy a melosi Aphrodité, az ún. „Milói Vénusz" puhábban megoldott hajkezelésével

28 szemben talán inkább a capitoliumi Venus fejtípusának egyik változatára, a müncheni Glypthotékban őrzött római kori másolatra,

29 amellyel a fejtetőn fölfelé fésült hajkezelés is rokon, ebbe a formakörbe tartozik stílusbelileg még р. о. a stuttgarti múzeum Aphrodité feje is.

30

. Sajnos az arc karakterét nagy mértékben eltorzítja a felső ajak szélének letörése, ami kissé kesernyés jelleget kölcsönöz a különben finomvonalú arcnak. Problematikus, hogy a fejtetőbe jobboldalt beillesztett vascsap milyen hiányzó rész beerősítésére szolgált? Ezt ;i problémát azonban eldönti a capitoliumi Venus,

31 illetve típusának az a változata, ami a budapesti Szépművészeti Múzeumban is látható. Itt ugyanis megmaradt a fejtetőt díszítő csomóbahurkolt hajfonat,

32 ami a Debrecenben őrzött példányról letörött (lásd IX. tábla). A Déri-féle Aphrodité-fej tehát a Budapesten őrzött hasonlóval együtt a korábban Leocharesnek tulajdonított

3 korahellenisztikus Aphrodité-típust követi.

34 Azonban mégis helyesbítenünk kell a katalógus azon megállapítását, hogy a szóbanforgó fej i. e. III—

I. századi görög munka, ugyanis a klasszikusnál nyersebb modellálása, a befúrt pupilla antoninuskori másolatra vall. Mindenesetre ez az i. u. II. századi Aphrodité-fej figyelemre méltó emléke a Palestinában a római időkben is széleskörű tiszteletnek örvendő istennőnek.

35 A harmadik antik márványfej, amellyel ezúttal foglalkozunk, életnagyságon felüli férfifej (lt. sz. : R. VIII. 7. X—XII. tábla). A katalógus megállapítása szerint szmirnai fehér márványból készült. A fejtető és az orrhegy sérült; a tarkó durván lefaragott. A katalógus szerint „kariatidáról" törött le.

36 Méretei: 28,25 cm magas, 26,15 cm széles és 22,2 cm vas- • tag. A fürtöket futófúróval történt mély befúrások jelzik. Csupaszarcú, homlokán hullámzó fürtjei alatt szalaggal, kétoldalt a hajában szőlőfürtök. 26