A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Kádár Zoltán: Három hellenisztikus-római „istenarckép” a Déri-gyűjteményből
Feltűnő nagy kidomborodó szemgolyója körülárkolt Írisszel, tág befúrt pupillával, sőt a belső szemzug is kissé befúrva. Jellemző a vastag ajkak, kövérkés, kissé előreugró áll. Nyilvánvaló, hogy — mint a katalógus is írja — Dionysost, ill. Bacchust ábrázolja. A fej jobboldalán levő szőlőfürtös hajtincsek letörtek, utólag durván hozzáerősítve. A fej ikonográfiái és stiláris vizsgálatánál mindenekelőtt az a feltűnő tény, hogy teljesen ellentétes felfogást tükröz mint a többször megbeszéit szintén Smyrnából származó, életnagyságon felüli ún. „leideni Dionysosíej". 37 Pedig nagyon is figyelemreméltó, hogy Hekler Antal megállapítása szerint a leideni Dionysos-fej is dekoratív célzatú alkotás, melynek „elnagyoltan kezelt hátsó része le van faragva, tehát szintén háttérhez simulásra utal". 38 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Hekler által a leideni Dionysosfejjel kapcsolatban emlegetett architektonikus rendeltetésű miletosi Didymaionból származó fejek egyike kissé hasonló formakezelést árul el: a felbontott gazdag fürtökkel szemben az arc formái nagyvonalúan leegyszerűsítettek, a száj erősen hangsúlyozott. 39 Mindazonáltal a Déri-féle Dionysos-fej stíluseredetét másutt kell keresnünk. Bizonyos, hogy jellemző a rendkívül leegyszerűsített fejforma, a lapos áll szinte durva kezelésének és meglepő részletességgel kidolgozott szem és a mély árnyékvölgyekkel felbontott fürtök ellentéte. Ezt az ellentétet még az az esetleges feltevés sem csökkenti, ha feltételezzük, hogy a szemeket utólag átfaragták. E feltevést támogatná a szemfehérje sajátos megoldása, a szem kidomborodó felületkezelése. Másrészt viszont ha összehasonlítjuk a Debrecenben őrzött smyrnai Dionysos-fej stílusát a biztosan datálható (III. század elején épült) Leptis magna-beli „Forum Severianum"-ot díszítő medúzafejekkel, akkor első pillantásra szembetűnik a stiláris rokonság: a jól kidolgozott tágpupillájú szemek, erősen hangsúlyozott ajkak, kissé elnagyolt, inkább gömbölyded, mint ovális arcformák s a teljesen felbontott át meg átfúrt „festői" megoldású hajkoszorú. 40 A Severus-kori Dionysos—Bacchus ábrázolások közt hasonló arctípusú és stílusú ábrázolást a szarkofágplasztikában találhatunk, р. o. egy Drezdában őrzött szarkofágon, ezt legújabban F. Matz a III. század első negyedére datálja. 41 Kétségtelen, hogy a debreceni múzeum Dionysos feje későbbi, mint a budapesti Szépművészeti Múzeumba őrzött típusban hasonló, de stílusban sokkal zártabb, egységesebb Baalbekből származó fejecskéje, melynek készülését Hekler a II. századra helyezi. 42 A Déri-gyűjtemény vizsgált márványfeje tehát severuskori alkotás, valószínűleg e stílusirányzat érettebb fázisából, a III. század 1. harmadából, valószínűleg annak végéről. Ismeretes, hogy a Severusok idején Dionysos—Bacchus kiterjedt állami tiszteletnek is örvendett; 43 smyrnai kultusza 44 azonban elsősorban e vidék intenzív szőlőtermelő jellegéből következik, hisz Plinius azt írja, hogy a Smyrna melletti szőlő, melynek borát már Homeros is dicsőíti, 45 évente háromszor hoz termést. 46 A debreceni Déri Múzeum három, Déri Frigyes gyűjteményéből származó márvány istenarcképe, mint a fentiekből láthattuk, ha nem is kimagasló művészi értékű alkotások, mégis sokágú problémát nyújthatnak a kutatás számára és jól egészítik ki azt a képet, amelyet a hellenisztikus-római művészetről a budapesti Szépművészeti Múzeum anyaga alapján alkothatunk. Kádár Zoltán 27
