A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra

ros formákat mutató, faragásos díszítésű bútorait, berendezését. — A legjellemzőbb azonban Toroczkai belsőtérkiképző művészi képességére a Vígkedvű Mihály utca 11. sz. alatti saját házának lakáskiképzése és berendezése. A földszintes ház szobáit, az udvar felőli oldalszárny helyiségeit és az ezekhez épített műtermet nagy szeretettel és fáradhatatlan leleményességgel formálja, alakítja, szépíti. Célja az volt, hogy a lakrészeket funkciójuknakjegyében, saját és övéinek kényelmére, igazi művész-otthonná varázsolja. A magas légterű szobákat mélyebben alkalmazott pótmennyezetekkel látja el, melyeket kazettásokra képezett ki és a kazetták közét magatervezte és színezte, a szoba hangulatához alkalmazott díszítésekkel látta el. A nagyobb falfelületeken alseccók jelképes figurái hirdették az élet és művészet szépségét. A homályosabb zugokat üvegfestmények felvillanó színei tették hangulatosabbá. A szobákat szélesre vágott ajtók fogták össze, melyeket az ő tervezte faragással és színes lakkozással díszített burkolatok kereteztek és harmonizáló színű, dús anyagú textilek függönyöztek. A bútorokat — amelyek célszerűek, funkciójuknak megfelelően komolyak és vidámak — szintén ő tervezte. A lakás és műterem fűtését etázs-rendszerű központi fűtéssel látta el. Nyáron a nagy udvari terasz és kert csupa virág és bokor. — Az igazi müvészotthon szemet gyönyörködtető, — a gazdának kedves, derűs, melegszívű egyénisége lelket vidámító volt. — 1944-ben — amikor Toroczkai családjával együtt Budapesten tartózkodott — a debreceni harcok idején a kedves, művész lakás sok-sok értéke ment veszendőbe és a műtermében felraktározott festményeinek nagyobb része elveszett. * Toroczkai Oszvald 1945-től véglegesen Budapestre költözik, bár tanári nyugdíjazását csak 1947-ben sikerül rendezni. Nyugdíjazásáról a Debrecen Város Körzeti Szakirányú Iparos Tanonciskola tantestülete 1947. december 4-i keltezéssel jegyzőkönyvi kivonattal értesíti.

3 — A „nyugalomba" vonulás azonban Toroczkainak csak újabb feladatok megoldását jelenti. Szervező erejét, motorikus egyéniségét a magyar képzőművészeti élet szervezésében igyekszik hasznosítani. Szinte felbecsülhetetlen az az erőfeszítés, amelyet a vidéken lakó képzőművészek érdekében kifejt. A Magyar Művészek Szabadszervezetén belül mint a Vidéki Szervezetek Országos Központja vezetőjének alkalma nyílott arra, hogy az egész országban életerős gócpontokat — vidéki csoportokat — létesítsen s így megszüntesse, vagy legalább is letompítsa azt a helyzeti előnyt, amely eddig a vidékiek hátrányára fennállott. Mindig különös gondja volt a debreceni művészekre, akikhez régi szálak — egyikhez-másikhoz évtizedes barátság — fűzte. Éberen vigyázott arra, hogy a debreceni csoport megalakulása az elsők között legyen. 1946. március 31-én személyesen vezeti le Debrecenben a csoport megalakulását. A csoportnak írott leveleiből kiérezni, hogy nem tud véglegesen elszakadni Debrecentől, amelynek művészeiért valami együttérző felelősségtudatot hordoz lelkében. 1947. január 10-én kelt levelében írja: „— Boldog újévet kívánok mindnyájatoknak, kívánom, hogy az elmúlt évek keserveiért kárpótlást hozzon az újév. És még egyet, azt hogy végre a mi kínlódásainknak is eredményét lássuk. Őszintén mondhatom, hogy néha keserűség fog el amikor némelyek részéről a kishitűségnek olyan nagy fokát kell tapasztalnom, amely minden legerősebb elszántságomat is majd megingatja. Nem hiszem, hogy annak a munkának, amelyet végzünk ne legyen meg az 174