A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra

eredménye azok részére, akik komolyan akarják azt. Hiszen néhányan máris olyan elégtételben részesültek amelyről a múltban nem is álmodhattak volna." A vidéken lakó művészek iránt érzett felelőssége íratja Toroczkaival a „Szabad Művészet" I. évf. 1—2. számában (1947 febr), megjelent cikkét a vidéki csoportokhoz. „Végre elérkeztünk ahhoz a lehetőséghez, hogy központi lapunk útján szoros kapcsolatod teremthetünk az összes szervezet csoportokkal. Elindulhat az országos építési munka, amely e téren is teljesen hiányzott a múltban. Decentralizálni kell a képzőművészeti kultúrát. . . A „Szabad Művészet" a vidéki szervezeti csoportok szócsöve is lesz; de előre kell bocsátanom, hogy csak ott hallj uklneg a panaszokat, ahol a haladásért végzett munkát is látjuk. .. minden lehetőséget fel kell használnunk, hogy jogos követeléseink megvalósulását elérjük. A „magas" helyről elhangzott frázisok világának vége van, nem beteg gyermekek biztatásáról, hanem dolgozni akaró férfiakról és nőkről van szó. Intézményes megoldásokat kívánunk, ezeket pedig csak országos együttműködéssel és harccal fogjuk elérni... Erős láncot építettünk ki az országban. Ha minden láncszem kifogástalanul kapcsolódik, akkor az eredmény sem maradhat el." — írja többek között. Még 1947-ben megszervezi a Magyar Képzőművészek Szabadszervezet Vidéki Csoportjainak I. Kiállítását,(amely július 6-án nyílt meg Budapesten az Ernst-Múzeumben,)mert azt szorgalmazza, hogy a magyar képzőművészet — akár fővárosi az, akár vidéki — általánosan, országszerte ismertté váljon. Toroczkai a kiállítás tárgymutatójának előszavában írja: „ — Első lépésünk ez a kiállítás, s ha ezt kicsinynek ítélik, akkor azt kell válaszolnunk: „De cselekedet". Cselekedet nélkül a legszebb ígéretek vagy tervek sem jelentenek semmit. Elindultunk utunkon és céltudatosan haladunk tovább rajta a legnagyobb küzdelmek, erőfeszítések árán is, minden gáncsolás és közömbösség ellenére is, mert bízunk az új életforma jövőjében és dolgozunk annak felépítésében." Toroczkai nemcsak a szervező, hanem az agitatív feladatok megoldásában is részt vállal. A „Szabad Nép" 1949. április 28-i számában riport jelenik meg: „Képzőművészek Május 1-ért" címmel. A feladat az, hogy 12, egyenként 3X5 méteres festményen mutassák meg a vállalkozó művészek a demokrácia útját, a felszabadulástól máig, hazánk 4 éves fejlődését. A WM Gyár zománckád-raktára festőműteremmé változott. Négy teherautó dekorációit tervezik itt. Az egyik kép előtt Gráber Margit, Fónyi Géza, Toroczkai Oszvald rajzolják a pincéből feljövő embereket s egy munkást, amint kitűzi a falakra a párt felhívását az újjáépítésre" — írja többek közt a cikk írója. Ugyanez évben más agitatív eredménye a Béke-rajzpályázaton való sikeres szereplése. A „Szabad Művészet" felhívására 120 művész 160 pályaműve került a bírálóbizottság elé, amely tíz pályázónak ítélt pályadíjat. „Toroczkai Oszvald tusrajza a plakát egyértelmű közvetlenségével mutat rá a háború lesújtó és a béke felemelő jellegének ellentétére" — írja az egyik méltató.

5 Toroczkainak a vidéki művészet érdekében folytatott lelkes és odaadó munkájának valójában mutatkoznak már eredményei, de még nagyon sok akadályt kell leküzdeni, amelyek a múlt örökségeként jelentkeznek. Toroczkai Oszvald a „Szabad Művészet" 1949. májusi számában „Képzőművészet 175