A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra

érezte. Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon „A termelőcsoport hazatér" c. olajfestményével szerepel, amely már színeiben és főleg rajzi-formai megoldásaiban a valósághoz való határozottabb közeledést mutat. — A

II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szereplő két képe is a föld és a víz munkásaival foglalkozik. ,,Tiszamenti tszcs." című képén nyári tájban balról-jobbra előre hajló enyhe ívben férfiak és nők haladnak egymás mögött a háttérben látszó nagy kazlak között álló cséplőgép felé. Viliát, gereblyét visznek válukon, kezükben kosarat, korsót. A csoport közepén egy fiatal gépész-munkás biciklijét tolja. A kép rajzban határozott, az alakok kifejezésében derűs munkakedv. — A másik képet — „Festő és a pihenő halászok" — valami különös megérzéssel, mintegy búcsúként festette, azoktól akiket kedvelt, a halászoktól és a festőállványtól, amely előtt annyi színről álmodott. — Olajfestményeit már nem láthatta a kiállításon, mert az örökélet vizének halásza letetette vele ecseteit és csónakába ültette. Lelkes és figyelmeztető szavát azonban még a festőtársak felé küldi. Váratlan, tragikusan hirtelen halálának napján — 1951. október 27-én — közli a „Kis Újság" a vele, a paraszti életképfestés problémáiról folytatott beszélgetést. — „Már az 1948-as kiállításon, főleg bányák, üzemek ipari dolgozóit ábrázolták festőink munkaközben. Toroczkai Oszvald, jeles festőművész, aki ezen a kiállításon is résztvett bányaképekkel, most egy termelőszövetkezetről festett nagyméretű olajfestményét küldte be a kiállításra. — Megkérdeztük tőle, mint a Művészeti Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségi tagját, hogy festőink beküldött munkái között milyen arányban szerepelnek a mezőgazdaság dolgozóit, a föld népét ábrázoló képek" — írja a cikk, majd közli a művész szavait. — „A dolgozó parasztok életének festése, ezt mondhatom — képzőművészetünknek elhanyagolt része. A dolgozókról festett képeknek — nem gondolok arcképekre — körülbelül 80 százaléka ipari dolgozókat ábrázol és csak mintegy 20 százalék a paraszttárgyú kép, vagy még annyi sem... Nemcsak festői szempontból, de politikai tekintetben is fontos volna a dolgozó parasztok életének ábrázolása, hiszen a szocializmus építésének Magyarországon most központi kérdése a falu, a mezőfazdaság szocialista átalakulása. — Festőinknek a dolgozó parasztokat örnyezetükbe helyezve, a magyaros jellegzetesség kiemelésével, mint típusokat kellene megfesteniük. Erre törekedtem én is. Régóta ismerem ezt a tiszai vidéket, Tiszadobot, már korábban magamba szívtam a táj és a környezet levegőjét. Most munka közben három hétig állandóan a szövetkezet tagjai között voltam, beszélgettem velük, valósággal köztük éltem. Mint a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének egyik vezetőségi tagja és tapasztalt festő, azt tanácsolom a fiatal festőnemzedéknek, hogy hasonlóképpen forduljon a falu felé." Még ide kívánkozik Végvári Lajosnak a „Szabad Nép" 1951. november 4-i számában a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításról írt bírálatának néhány sora: „.. .A magyar falu életével, a szocialista mezőgazdaság kialakulásával alig foglalkoznak művészeink. A legvonzóbb mű a napokban elhunyt Toroczkai Oszvald tszcs-brigádot ábrázoló nagyméretű festménye. Típusaiban, az alakok mozgásában meg tudta ragadni a falun kialakuló szocialista ember jellegzetességeit." * 172