A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra

égő vörös, sárga és barna színek uralkodnak; széles, erőteljes ecsetkezeléssel adja a lényeget. A hangulatfestés helyébe a színhatások teljes felhasználása és az anyagszerűség érzékeltetése lépnek" — írja egyik méltatója. Toroczkai — a técsői reminiszcenciák alapján — a nyarat, az iskolai szünidőt ezekben az években is mindig hegyvidéken tölti, a mátrai Csermelyen, Gölnicbányán, Görömbölytapolcán és Alsózsolcán. * 1931-től nyaranta a Tisza mellett, Tiszadobon dolgozik. Színei kivilágosodnak, a fény érzékeltetése lép előtérbe. Alapfelfogását adó természetlátása nem változik, de képein napfényben fürdő színhatás, derűs hangulat ömlik el. Ebből a korszakából való képeivel férkőzött legközelebb a debreceni közönséghez, mert ezeknek alföldi levegőjét érezte leginkább közelinek és hitelesnek. „Pihenő lányok" с festménye illusztrálja ezt a korszakot.

2 A Hortobágyra is gyakran kimegy festeni, de méginkább szemlélődni. Hangoztatta is, hogy a puszta folyton változó arculatát, hangulatát csak úgy lehetne megfesteni ha a művész — aki tele szívta magát levegővel, fénnyel, színnel — tíz kézzel-ecsettel tudna egyszerre festeni egyetlen nagy vászonfelületen. * 1940-től számíthatjuk Toroczkai negyedik korszakát, amelyben nagyrészt függetleníti magát a természettől, mint modelltől. A természetadta élményeit vetíti vászonra érett technikai tudással, nemes festőiséggel. Színskálája ismét meggazdagszik. Éppúgy megtaláljuk képein első korszakának színes szürkéit, mint a későbbi mélytüzű meleg színeit. Figurális képein a természettel és természetben élő embert festi: tiszai halászokat, kertek alján dolgozó vagy pihenő embereket, a víz partján vagy falusi piacon álldogáló parasztokat. Stílusa egyszerű, kevéssel mondja el mondanivalóját, a részleteket az együttes hatásnak rendeli alá, de sohasem üres és sohasem unalmas. Ehhez a korszakához tartozik „Mezei munkások" с festménye, melyet a Szabad Művészet 1948. áprilisi száma is leközöl és amely a Szociáldemokrata Párt Csoportkiállításán szerepelt. A képen a négy félalakot balról fentről jövő erős fény fogja össze. A munkát pillanatnyilag abbahagyó és előre figyelő csoport rajza a részleteket mellőző, erős vonalakkal meghatározott, összefogott és az alakokban a földdel küzdő, fáradt emberekre ismerünk. * Toroczkai Oszvald utolsó korszaka csak rövid két év munkáját fogja át. 1950-re a magyar művészeti élet mind határozottabban veti fel a szocialista realizmus szükségességét, korszerűségét. Megalakul a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége mint a művészet szellemi összefogója, vezetője és megszűnik a Szabadszervezet (1950. május 1.), vele természetesen a vidéki csoportok központja is. — „Amióta feloszlott a Szabadszervezet igen keveset hallok a vidékről. Nem hiszed milyen nehezemre esik elszakadni tőlük" — írja ekkor egyik levelében Toroczkai. Ugyan akkor arról is ír, hogy erősen készül az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításra: „Dolgozom, készülök az augusztusi kiállításra magam is. Alapos munkát ad az átalakulás (t. i. a saját átalakulás)." — Az átalakulás nála csak a pontosabb megfogalmazás, részletesebb előadási mód, a formai szabatosság felé való fordulást, törekvést jelenti, mert tematikailag nincs változtatni valója. Őt eddig is főleg a dolgozó ember foglalkoztatta, a földművesek, halászok közelségét 171