A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban

nek a famegmunkáló eszköznek, helyesebben nyirettyűs meghajtásnak a fejlődését nem vitte előbbre a nép körében. A forgómozgást úgy idézik elő, hogy a már fentebb is említett, az esztergától különálló eszköz, a tulajdonképpeni nyirettyű szíját vagy madzagját egy fordulatnyira az esztergályozandó fára csavarják (2. ábra. В.). Az ide-oda való mozgatással azonban nem egyirányba haladó körmozgást, hanem váltakozó irányú forgómozgást nyernek. A hajtó mechanizmus — nyirettyű, íj, vonó — az esztergánál kétféle formát mutat. Az egyik, amelynél az ostorszerűen alácsüngő szíjat a faragó egyén ujjaival szorítja a nyélhez (2. ábra. C). Ilyet alkalmaznak mind a háromhutai, mind a gacsáji esztergánál. A másik formánál a szíj a nyélhez van rögzítve (3. ábra А. В.). Az eszterga hajtómechanizmusának ez az elve igen régi időre nyúlik vissza. Feltehetően ugyanazon az elven alapul mint a különböző primitív fúró (kő-, tüzfúrók stb.) forgatási eljárása. Problémák itt elsősorban abból adódnak, hogy a fúró tengelye vertikális, míg az esztergáé horizontális állású. A forgatás ennek megfelelően vertikális, illetőleg horizontális irányban történik. A kérdés bonyolult. Több irányból összefutó szálakat kell összecsomóznunk. Lechler G. a transzmissziós szíj eredetét vizsgálva feltételezi, hogy az az íj keletkezésével, meglétével van összefüggésben. A tüzfúró forgatására szíjat az íj megjelenésével egyidőben vagy röviddel azután kezdték alkalmazni. Az íj megjelenése, amint azt a nyílhegyleletek tanúsítják Európában a felső paleolitikumra esik. A kőbalták, kőcsákányok stb. középen a nyél számára a lyukat feltehetően a tüzfúróhoz hasonló, vagy teljesen megegyező meghajtású fúróval készítették. Lechler G. szerint ez a fúró a tüzfúróból fejlődött ki.

11 Vagyis a kőfúró, mondhatnánk úgy is, hogy egy általános fúró gondolata a tüzfúró működésével egyidejűleg adva volt. Az eszkimók olyan tűzf úrót alkalmaztak, amelynek a megf orgatását egy nyélbe erősített szíj-félével végezték. A vízszintesen fekvő száraz fára függőlegesen egy botot nyomtak, felső végét nyelvcsap segítségével szájjal tartották s a fúrót a nyirettyű vízszintes irányban történő húzogatásával hozták mozgásba.

12 Ilyen működésű tűzfúrókat Harrison H. S. is bemutat.

13 Mai népi használatban is ismeretes. Ilyen primitív tűzfúrókat közöl Lagercrantz S. Afrikából.

14 Nem ismeretlen azonban Magyarországon sem.

15 Hasonló meghajtású tűzíúrót Zelenin D. is közöl az oroszoktól.

16 Más rendeltetésű fúrót, hasonló forgatási elvvel Sirelius U. T. mutat be az osztjákoktól.

17 Ilyen nyirettyűs forgatású fúrót Ecsedi I. Hajdúböszörményből közöl

18 (3. ábra. D.). Az az emberi gondolat, amely a tüzfúró mechanizmusát más fúrófélék meghajtására is átvitte, idők folyamán más eszközök, így elsősorban az eszterga működtetését —, illetőleg a gömbölyű tárgyak csiszolásához, faragásához szükséges gyors forgómozgást — a már meglevő technikai eljárás alapján igyekezett megvalósítani. Vagyis az eszterga a tűz-, kőfúrók mechanikai elvét vette volna át. Ennek a tételnek a helyességét Lechler G. erősen állítja.

19 Ennél a pontnál azonnal felvetődik az eszterga megjelenésének kora. Hogy az eszterga voltaképpen melyik korban jelenik meg a földön, közelebbről Európában, arra az elszórt adatokból csak következtethetünk. Az eszterga-technika európai alkalmazására Haberlandt A. utal.

20 Ezek .132