A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban

3. ábra. Esztergaformák. A. Bács m. Bellosics B. után; B. Szolnokdoboka m. Roska M. után; C. Háromszék m. Gaul К. után; D. Kézihajtású fúró, Hajdú m. Ecsedi I. után. Fig. 3. Formen des Drehstuhls. A. Komitat Bács, nach В. Bellosics; В. Kom. Szolnokdoboka, nach M. Roska; G. Kom. Háromszék, nach К. Gaul. — D. Bohrer mit Handbetrieb, Korn. Hajdu, nach I. Ecsedi

_ széki eszterga egyik végét valami nyiladékba szorítják, másik vége egyetlen tartólábon áll. Esztergályozás közben a faragó az esztergát hóna alá fogva rögzíti. Még egyszerűbb a szoldnokdobokai eszterga, amelynek semmilyen rögzítő állványa nincsen. Az egy darab fából készült eszterga-törzs egyik végét az előbbi módon valami résbe dugják, a másikat teljesen a fafaragó ember szorítja a hóna alá, miközben egyik kezével a forgatást, másikkal a faragást végzi. A különböző formájú esztergáknál — mint ahogy arra már utaltam — a forgómozgást előidéző kis eszköz a lényeges. Ez segít bennünket az eszterga korának megállapításában, ez mutatja meg, hogy egy nagyon régi, a prehisztorikus időben is ismeretes forgómozgást létrehozó elvvel állunk szemben, amely jelen esetben az esztergánál, de más eszköznél is mind a mai napig fennmaradt. Feltűnő, hogy idők során az intenzív famunka en9* 13Í