A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban

2. ábra. A nyirettyű felerősítésének és fogásának módja Fig. 2. Die Art der Befestigung und Handhabung des „Fiedelbogens" (nyirettyű) ujját a szíjba akasztva (2. ábra C.) lefelé és felfelé gyors húzó-toló mozgást végez, aminek következtében az esztergályozandó fa forgásba jön. Az ilymódon forgatott fához szorítják a vésőt, amellyel megfelelő formára esztergályozzák a fadarabot. A gacsáji orsócsináló eszterga működési elvben és formában megegyezik a háromhutai esztergával. Az eszterga lényegét tulajdonképpen a forgató, hajtó mechanizmus alkotja. Ez alapján két csoportra osztjuk az esztergákat. Az egyik csoportba a fenti, kézzelhajtott, a másikba a láb segítségével mozgásba hozott esztergák tartoznak. Ez utóbbiak minden tekintetben fejlettebb formák. Mindezeken belül azonban különönböző eltéréseket találunk. A háromhutai tokarnyához és a gacsáji orsócsinálóhoz formában és működésben is hasonló esztergát ismerünk Magyarvalkóról,

4 a börzsönyi Kemencéről.

5 Lényegesebb eltérést azok az esztergák mutatnak, amelyeknek a vázát csak egyetlen fa vagy deszka alkotja és csak részben vagy egyáltalán nem rendelkeznek rögzítő állvánnyal. Tulajdonképpen ezek a legegyszerűbb s minden bizonnyal a legrégibb eszterga-formák: egy fán vágott nyílásban két, egymással szemben rögzített lapos fadarab tartja a megmunkálandó tárgyat (3. ábra. A. B. C). Ilyen esztergát Máramaros-, Háromszék megyéből,

6 Szolnokdoboka megyéből

7 és Bács megyéből ismerünk.

8 A Gaul К. és Bellosics B. után bemutatott eszterga általánosan el van terjedve Máramaros megyében

9 és Bács megyében

10 A Bács megyei esztergát a sokácok alkalmazzák. A sokác esztergának diljácsán a neve. Ezt az esztergát asztalra, tuskóra vagy valami alkalmatosságra téve rögzítik. A három130 4