A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

Diószegi V. és mások kutatásait) is számbavéve és értékelve — fejtegette táltos szavunk honfoglalás előtti török eredetét.

21 A magyar táltos származásához fűződő fenti elképzelések, hiedelmek hasonlóak a török és mongol sámánokhoz kapcsolódó totemisztikus megnyilatkozásokhoz. Tudjuk, hogy igen sok esetben a sámán is állattól származik. A burjátoknál pl. elterjedt az a hit, hogy a sámánok sastól származnak.

22 A jakutoknál a legerősebb sámánok a sastól küldöttnek mondják magukat.

23 De a sas egyébként is jellegzetes totemállat a jakutoknál. Azt a nemzetséget, amelyik a sast a maga totemjének tekinti tojón törüttäh-nek, a sas ivadékának nevezik. Ha a terméketlen asszonyok — miután gyermekért a sashoz imádkoztak — gyermeket szülnek, akkor gyermeküket a sastól fogantnak tekintik.

24 A sas a sámánok őse és teremtője is. „Elképzelésük szerint a sas megeszi a sámánnak hivatott kisfiú siir-ét (lelkét), elviszi azt a Nap és Hold mezejére, az itt növesztett különleges nyárfára, kikölti a tojást, azután feltöri és a belőle kikelt fiúcskát a fa tövében álló bölcsőbe teszi. Abból, akit azután az úgynevezett madarak anyja költött ki és nevelt, aj у ojuna, sámán lesz."

25 A mi szempontunkból különösen értékesek azok a megfigyelések, amelyeket Potapov L. P. tett az altáji törököknél. Különböző állatok (szarvas, vadkecske, őz), de elsősorban a rénszarvas voltak az egyes törzsek totem-ősei. A társadalmi felfogás fejlődésével később ezeket az állatokat már csak a sámánok ősének tekintették. Még később a sámánok főszelleme lett a rénszarvas. A samándob a totemőst ábrázolja, amely a sámán segítő állata. A totemősre emlékeztetnek a dobon látható állatábrázolások. A dobon előforduló bőrszallagok, dudorodások állati szarvat, tőgyet, fület szimbolizálnak. A hakasszoknál a samándob felső részén hat lelógó bőrszalag van. Ezeket az állat hat csecsbimbójának tartják, amelyek táplálják a sámánt. A szelkupok a dobot élő állatnak, szarvasnak tekintik. A samándobok vagy azok valamely részének neve (bur, bor) is valamilyen szarvas állatot jelent. A társadalmi szemlélet alakulása következtében az altáji törököknél az állattal való geneológiai kapcsolat csak a sámánoknál maradt meg s a törzs egészénél és egyes tagjainál már feledésbe merültek az állatőstől való származás emlékei.

28 A sámán állattól való származtatása egyéb török népeknél is kimutatható. Nem tartom azonban szükségesnek a további idevonatkozó anyag ismertetését. Elsősorban a jakut és az altáji török sámánizmus néhány jellegzetesebb mozzanatát emeltem ki. Diószegi Vilmos más vonatkozásban további fontos adatokat sorol fel a sámánok anyaállatáról (ez a jakutoknál lehet jávorszarvas, rénszarvas, medve, óriási bika, csődör, stb.),

27 ami tovább vezethet bennünket, az állattól való származás, tehát a totemizmus területe felé. 21 Pais D., A táltos meg az orvos. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, XII. (1958) 261-295. 22 Nioradze G., Der Schamanismus bei den sibirischen Völkern, Stuttgart, 1925, 2 ; Sandschejew G., Weltanschauung und Schamanismus der Alaren-Burjaten. Anthropos XXIII. (1928) 976 ; Harva U.

r Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker, FFC 125. Helsinki, 1938, 465—466. Vö. még : Róheim G„ A kazár nagyfejedelen és a Turul-monda. Ethn. XXVIII. (1917) 84. 23 Az orosz források adatait idézi Róheim G., A kazár nagyfejedelem... 87 ; Nioradze G., i. m. 2. 24 Sternberg L. J., Saskultusz a szibériai népeknél. — Az orosz néprajz klasszikusaiból. Néprajz Dokumentáció, Budapest, 1955. 1—2. sz. 52—53. 25 Sternberg L. J., i. m. 53. 26 Potapov L. P., Sledy totemisticeskich predstavlenii u altaicev. Szovjetszkája Etnografija, 1935 4-5. f. 134-152. 27 Diószegi V., i. m. 387. s köv. 66