A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

Már korábban igyekeztem Gombocz Zoltán és Róheim Géza nyomán összefoglalni és néhány gondolattal kibővíteni a magyar totemizmus lényeges vonásait s a következőket mondottam : „Á Turul-mondából tudjuk, hogy Emesét álmában a turul madár ejti teherbe, s a turul Ügyek mellett mintegy szimbolikus apja lesz Álmosnak. Totemisztikus elképzelések bontakoznak ki a régi magyar személynevekből is, amelyek között honfoglalás előtti török eredetűek is vannak. Ezek a személynevek, mint Gombocz kimutatta, a személyek mellett nemzetségeket is jelölnek. A totemizmus néprajzi formájának ismerete révén arra következtethetünk, hogy a totemizmusnak két formáját ismerhette a honfoglaláselőtti magyarság : a nemzetség-totemizmust és a család-totemizmust, azaz a nemzetségeken belül az egyes családoknak is meglehettek a külön totemjeik, totemállataik, amelyektől magukat származtatták. Totemisztikus neveink férfinevek. Ebből pedig az etnográfus azt látja, hogy a család, nemzetség és a totem-ős közötti kapcsolatot csakis férfiágon tartották nyilván. Ha a magyar táltosról közölt feljegyzéseket interpretáljuk, szintén nyomára bukkanunk a totemisztikus elképzelésnek. A csallóközi néphit szerint ugyanis az állatok is szülhetnek táltost, a táltos pedig emberalakban is megjelenik. A táltos tehát állatőstől származik. Éppenúgy, mint pl. a jakut vagy a burját sámán. A táltos és a sámán közötti összefüggés pedig világosan áll előttünk, csak azt nem tudjuk, hogy a táltosság egyes jellegzetes tulajdonságait történetileg és földrajzilag az „uralaltájiak" melyik csoportjával kapcsoljuk össze. Lényeges azonban az, hogy a táltosok magatartásánál ugyanazokat a lélektani, gyakran pszichopatológikusnak nevezhető mozzanatokat vehetjük észre, mint a sámánoknál. Jellegzetessége a magyar totemizmusnak a madártotem (sólyom, sas), amely igen gyakori a törökségnél is."

28 A fentebb ismertetett részletadatokkal csak alá tudom húzni a táltos és az állatos közötti totemisztikus kapcsolatokat. A magyar táltos származására, őseire vonatkozó hagyományok kétségkívül a totemizmus emlékét őrzik. A táltos őse valamilyen állat vagy madár. Esetleg női személy (közelebbről leány) és farkas, bika szerelmikapcsolatából származik a táltos. A farkastól és egy leánytól született bihari táltos hagyománya emlékeztet a türk tradícióra, amely szerint a türkök farkastól származtatták magukat. A karakirgizek és baskírok származási mondája pedig a kutyát tartja számon.

29 Minden valószínűség szerint a múltban a totemisztikus vonás sokkal elterjedtebb volt a magyar néphitben, mint napjainkban. Nézetem szerint a magyar totemizmus fenti emlékeinek alakulása hasonló az altáji törökök totemizmusának alakulásához. Az altáji törököknél a sámán, a magyarságnál a sámánnak megfelelő táltos őrzi a totemizmus, az állatőssel való geneológiai kapcsolat emlékét. Eredetileg nagyobb társadalmi csoportok (család, nemzetség, törzs) vagy azok vezetői tartották számon az állatőstől való származást. Erre utal az, hogy a honfoglaló magyarok szent fejedelmüket a totemállat (turul, sólyom-, sas-, esetleg héjaféle madár) fiának tartották és amikor fejedelmük ereje fogytán volt, ünnepélyesen feláldozták.

30 A társadalmi csoport, a közösség állatGunda В., A néprajz és a magyar őstörténet... 219. Németh Gy., A honfoglaló magyarság kialakulása, Budapest, 1930, 69 — 70. Róheim G., A kazár nagyfejedelem... 58 — 99. 5* 67