A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

nyesebb darabokon, datálásukra is támaszpontot nyújtva. így jelenik meg a debreceni darabon az absztrahálásnak az a tendenciája, amely a típusukban is sokszor közelálló vagy éppen azonos későetruszk kisbronzoknak jólismert, főként a IV.-III. században készült példányait létrehozta. Ezeknek lécszerű mintázása, az emberi test arányait semmibe vevő felépítése a tetszés szerint megnyújtott testtel és végtagokkal s ugyanakkor a kisplasztikái arányokat megőrző fejjel, aligha magyarázható gazdasági okokkal,

63 hogy t. i. olcsón akartak nagyméretű és így az istenek előtt értékesebb szobrokat készíteni. Cáfolja ezt a debreceni szobrocska is, amelyen kis méretei ellenére érvényesül ez az absztraháló tendencia. Ez IV. század végi — III. századi keltezést tesz valószínűvé a debreceni szobrocskánál, ami megegyezik a vele legközelebbi rokon Castiglione-i szobor Richardsontól adott valószínűbb alacsony datálásával.

64 Támogatja ezt a patera díszítése is: az azonos díszítésű agyagtálak a IV.-III. században készültek.

65 Ez az absztrahálási tendencia azonban csak epizód volt a típus történetében, mert élete jóval túlnyúlik annak etruszk divatján. Ha a levélkoszorús etruszk szobrocskákat anakronizmus volt is Laroknak vagy Geniusoknak nevezni, ahogy régebben általában tették, ezt mindenesetre menti az a körülmény, hogy a típust változatlan formában látjuk viszont a korai császárkor anyagában is, még pedig olyan j61 datálható leletanyagokban, mint Pompeii és Caligula császárnak a Nemi-tóból felszínre került elsülylyedt díszgályái.

66 III. A jelenség a legkevésbé sem egyedülálló a szóbanforgó bronz kisplasztikában. Ez az elhanyagolt, a nagy gyűjtemények katalógusaiban még említésre is alig, reprodukálásra pedig szinte soha nem méltatott anyag, amelynek feldolgozására mindeddig csak szórványos kísérletek történtek, a lassanként mégis csak meginduló kutatás számára rendkívül széleskörű tanulságokat tartogat. Mindmáig hiányzik egyes típusok monografikus feldolgozása, osztályozása,

67 és, ami még, előbbrevaló volna, a zárt leletek közül is alig egy-kettő van még publikálva.

68 Elsősorban e néhány publikáció alapján azonban legalább a problémákat kezdjük ^világosan látni, amelyek ezekhez a szobrocskákhoz fűződnek. A leletek túlnyomó része fogadalmi jellegű, szentélyből vagy annak elrejtett anyagából származik.

69 Ezért a lakóházban, vagy elsüllyedt hajó leletei közt talált, a szentélyekével azonos típusú darabokat is vallásos 63 Mint Martha i. m. 502 és Richter i. m. 100. Vö. ezzel szemben P. J. Riis: An Introduction to Etruscan Art, Copenhagen , 1953, 73. 64 Valamivel korábbi időpontra gondol P. J. Riis : Tyrrhenika, Copenhagen, 1941, 124; ő egyébként a, castighonc-i bronzot és rokonait clusiumi műhelyből származtatja. 65 L. fent az 56a. jegyzetet. 66 Pompeii leletet említ Bieber i. m. 71 ; a Nemirtó leletről Reinach i. m. ; a típus elterjedéséről a Római Birodalomban Richter i. m. 101. t 67 Nem tekinthető annak Bayet említett Hercules-könyve sem. Újabban Q. Maule végezte el az első ilyen feldolgozást, amennyire erre előadásának pársoros kivonatából következtetni lehet: Establishing a Sequence for Italic Warrior .Sculpture, Amer. Journ. Arch. 62 (1958) 224. 68 Tulajdonképpen az első nagyobb anyagot tartalmazó és a mai tudományos igényeket kielégítő üyen lelet-publikáció a carsulaei anyagé A. Cedernától, Not. Scavi 1951, 169—224. Az 1920-ig ismert kisbronz-leletek felsorolása G. Bendinelli alapvető összefoglalásában (Mon. Ant. 26, 1920, 246 — 9) jól mutatja a helyzetet : az ott említett leletek túlnyomó része csak párszavas említést kapott megtalálásakor, в azóta sincs publikálva. A kisebb leletek feldolgozásai közül a legfontosabbak : a bolsenai dea Norliaszentély anyagáé E. Gabricitől (Mon. Ant. 16, 1906, 169 — 240), a monteguragazzai leleté M. Guarduccitól (Rend. Lincei VI. ser. 2. vol. 1926, 283 — 300) és egy fiesolei lelet tárgyalása P. Mingazzinitől (Not. Scavi 1932, 442-481). 69 Ilven utólag lelőhelyére került anyagnak tartja Cederna a carsulaei lelet általa feltárt részét: im. 176-7. 41