A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról

ak). így tehát a kérdéses példány révén tudjuk azt, hogy hasonló kisméretű balták is sorolhatók a bodrogkeresztúri kultúra formakörébe. A hajdúszoboszlói 3. és 6. sírban olyan rézeszköz is volt található, amely ezideig a kultúra más temetőjéből nem ismeretes, mégpedig kisméretű, 3 —6 cm hosszú réztű.

41 Hasonló réztűket Erdélyből ismerünk, a nagyjából azonos korú .marosdécsei (Decia Muresului) temetőből.

42 nemkülönben Déloroszországból. Ha figyelembe vesszük, hogy utóbbi területen kőbuzogányok — nem egyszer márványból készültek — szintén gyakoriak, továbbá Marosdécse leletanyaga Déloroszországgal kétségtelenül összefüggésben van, talán nem járunk helytelen úton, ha feltételezzük, hogy az egyébként helyben kialakult (autochthon) bodrogkeresztúri kultúrát kelet felől jövő kultúráramlatok is elérték. A konyári temető 3. és 10. sírjából két olyan apró rézékszert is megismertünk, amely típusnak azóta is csak további két példánya jött elő a kultúra sírjaiból.

43 Ez a spirálisan tekert rézhuzalból készített csövecske. E leletek révén szereztünk tudomást arról, hogy ez az egyszerű ékszer, amely a bronzkorban igen nagy elterjedtségre tett szert, már a rézkorban is használt volt. Egyébként megjegyezhetjük, hogy ezen kívül csak egyszerű gyűrű és karperec képezi a bodrogkeresztúri kultúra szegényes és ritkán előforduló rézékszer készletét. Ha már az ékszereknél tartunk, feltétlenül meg kell említenünk azt, hogy a hajdúszoboszlói temető két férfisírjából (1. és 3. sz.) ugyancsak előkerültek a bodrogkeresztúri kultúra temetőiben egyébként igen ritkán előforduló vadkanagyarból készült ékszerek.

44 Olyan ékszerek ezek, amelyek a bodrogkeresztúrit időben megelőző lengyeli kultúra zengővárkonyi temetőjéből jól ismertek.

45 Láttuk már, hogy a hajdúszoboszlói leletanyagban előforduló kőbalta is olyan típust képvisel, amely szintén fellelhető a lengyeli kultúra hagyatékában, továbbá az is a bodrogkeresztúri kultúrát megelőző időszak sajátossága, hogy a férfisírokban több kisméretű pengét helyeznek el.

46 Mindezen jelenségek arra látszanak vallani, hogy a hajdúszoboszlói temető, vagy íegalább is az ismert sírjai a rézkori bodrogkeresztúri kultúra kezdetéről származnak, amidőn még erősen éreztették hatásukat a korábbi időszak szokásbeli és tárgyi örökségei. Az itt talált laposbalta, nemkülönben a kerámiában a tejesköcsög alakú edények rendszeres fellépte azonban azt jelenti, hogy a sírok mégis már a kifejlett rézkor idejéből származnak. A hajdúszoboszlói temetővel kapcsolatban végül még csak azt keli megjegyeznünk, hogy ennek közelében Zoltai tűzhelyeket, vagyis telepnyomokat is figyelt meg.

47 Az általa begyűjtött anyag között azonban a bodrogkeresztúri Kultúra hagyatékát egyedül a sírok mellékletei képezik ; a többi, vagyis a telepről származó anyag részben a rézkor korábbi szakaszából, részben pedig a bronzkorból való. Zoltainak az itten? telepről tett megállapításait tehát ennek tudatában kell kiértékelnünk, vagyis akként, hogy a temető és a telepnyomok nem egykorúak. 41 Uo. 16. ábra. 42 Kovács István : A marosdécsei rézkori temető. — La cimetiére de l'áge de cuivre de Marosdécse. Közi. IV. (1944) 17, 11-13, 16. kép. 43 Fénveslitke 60. sír (1. 8 j.-t), Tiszakeszi 3. sír [Patay Pál: Rézkori temető Tiszakeszin. A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkényve I. (1957) 33 ]. 44 Zoltai L. : i. m. 47. 45 Wosinsky M. : i. m. AK XVI. (1890) 127, 182, XV. t. 148-149. - Dombav J. : i. m. 33. 46 Wosinsky M. : i. m. AK XIV.' (1886) 23, 24. AK XVI. (1890) 83,108, 119. - Dombay J. : i. m. 9. 47 Zoltai L. : i. m. 49, 13. ábra. 24 \