A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról
III. Néhány szó a szórványos rézleletekről A hajdúszoboszlói és konyári temetőben aránylag sok réztárgy került elő (29 sírból 7 tartalmazott rézeszközt vagy ékszert). Ez arra vall, hogy a bodrogkeresztúri kultúrának az általunk vizsgált területen megtelepült népei rézben nem szűkölködtek. Ma már tudjuk, hogy a bodrogkeresztúri kultúrának voltak az említett formákon túlmenően nagyobb és fejlettebb rézeszközei is, mint pl. balták, csákányok. Ilyeneket is ismerünk Debrecen vidékéről, nem is kis számban. A hajdúhadházi lelet 3 csákányát kivéve ezek ugyan szórványosan előkerült tárgyak, mégis a bodrogkeresztúri kultúra fémművességének kutatása szempontjából ezek is bírnak jelentőséggel. Ha ugyanis a bodrogkerelsztúri kultúrának temetői és kerámiai lelőhelyei által meghatározott elterjedését összevetjük azzal a területtel, amelyről rézleteket ismerünk, bizonyos tekintetben egyezést kell felismernünk. Azok a rézeszközök, amelyek maguk is ismeretesek a bodrogkeresztúri kultúra hiteles leleteiből, mint az ellentett élü csákányok és fokosok, továbbá azok, amelyek raktárleletekkel való együttes előfordulásuk következtében előbbiekkel azonos elbírálás alá tartoznak, mint az ún. „bányászcsákányok" és az egyélű csákányok. 48 túlnyomó részben az Alföldről és Erdélyből ismeretesek. Előző képezi a kultúra törzsterületét, míg Erdélyből, ha nem is az egész medencéből, csak annak közepéről, szintén ismeretesek a leletei. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy néhány példány — feltehetőleg exportált csereáru — ne lenne szélesebb területen is megtalálható, mégis megállapíthatjuk, hogy az Alföldön a rézeszközöket a bodrogkeresztúri kultúra népe használta, sőt a Szeged-szilléri lelet tanulsága alapján, amelyben rézrög, vagyis félkész áru is volt, maga állította elő. E megállapítás ellenpróbájaként megemlítem azt is, hogy vannak ugyan rézeszköztípusok, helyesebben típusváltozatok, amelyek távolabbi területekről (Nyugatsziovákia, Erdély DK-i része, Moldva, Havasalföld, Bulgária) ismeretesek, ezek a típusváltozatok azonban nem is voltak ezideig feltalálhatók a bodrogkeresztúri kultúra egyetlen hiteles leletegyüttesében sem, de nem ismeretesek a kultúra törzsterületéről sem. 49 Azok, az alább felsorolt rézleletek, amelyek Debrecen környékén szórványosan voltak találhatók, szintén a bodrogkeresztúri kultúra hagyatékát képezik. Ezek : Debrecen Miklós utca. — Ellentett élű csákány. H. 23,2 cm.Déri Múzeum, lelt. sz. 21/1932. 50 Debrecen Városi téglagyár. Ellentett élű csákány. H. 29,4 cm. Déri Múzeum, lelt. sz. 924/1908. 51 Debrecen. — Egyélű csákány. H. 22 cm. Déri Múzeum, lelt. sz. 5/1944. Hajdúhadház. — Ellentett élű csákány. H. 25,1 cm. Déri Múzeum, lelt. sz. 22/1912. 5 * 48 Nem említem itt a felülnézetben hozzávetőlegesen ötszögletes baltákat, bár feltehetőleg ezek — vagy legalább is egy részük — szintén a bodrogkeresztúri kultúrához tartozhat. E típus azonban ezideig még egy hiteles lelet útján sem volt kronológiailag pontosan meghatározható. 48 E kérdéssel közelebbről foglalkozom Príspevky к spracúvanin kovov v dobé medenej na Slovensku (Adatok Szlovákia rézkori fémművességéhez) с tanulmányomban (Slovenská Archeológia 1958. 301- ( 07). — Erdély és Jugoszlávia területén más kultúrák is tekintetbe jöhetnek mint a rézcsákányok előállítói, de ez még nem teljesen tisztázott kérdés. 50 Roska M. : i. m. 32. 51 Uo. 32. M Uo. 37, 33. kép 3. - Childe, V. G. : The Danube in prehistory. Oxford 1929. 112. kép 1. — Roska tévesen ezt a példányt is az alább említendő raktárlelethez tartozónak gondolja. 25
