A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról

munkálást igénylő éles eszközök előállítására alkalmasabb. Tűzkő nyílhegyeket különben a bodrogkeresztúri kultúra egyetlen más lelőhelyéről sem ismerünk. A Debrecen vidéki temetők lelet anyagában csiszolt kőeszközök is vannak. Ha el is tekintünk a Debrecen-Mikepércsi úti lelőhelyről begyűjtött kaptafaalakú baltáktól (miután ezeknek a bodrogkeresztúri kultúrába való tartozása, amint láttuk, erősen kétséges), akkor is hozzájárultak e temetők ahhoz, hogy a leleteiken keresztül ezen eszközök több típusát a bodrogkeresztúri kultúrához tartozónak ismerjük meg. Találunk közöttük egyet — a konyári 11. sírból származik

25 — amely a rézkor emlékanyagának kutatása szempontjából különösebb érdeklődésre tart számot. E balta nagyjából középen átfúrt teste felülnézetben ötszög alakú. Az éllel szemben aránylag lapos keskeny foka van. Az oldalai a nyéllyuk mellett sarkosan törnek meg, egyébként mind az él, mind a fok felé egyenesek. E baltatípus nem gyakori. Noha a hazai múzeumok több ezer csiszolt kőeszközt is őriznek, hasonló ötszögletes alakú, átfúrt baltát csak igen keveset ismerünk. Mintegy 8 ilyen példánynak ismerjük a származási helyét. A feltűnő az, hogy ezek mind arról a területről származnak, amely a bodrogkeresztúri kultúrának képezte a törzsterületét. Továbbmenve a konyárin kívül még három példányról tudjuk, hogy az is a bodrogkeresztúri kultúra egy-egy temetőjéből (Gyula-Sándorhegy

26

, Ajak-Daruszigetdülő,

27 Sárazsadány

28

) származik, egy negyedik példány (Világos-Siria

29

) pedig rézfokossal együtt — szintén a bodrogkeresztúri kultúra jellegzetes eszköze — lett begyűjtve. Mindezek a körülmények feljogosítanak bennünket arra, hogy ezt a baltatípust, amelyet az első hiteles lelőkörülmények között talált példánya után konyári típusú baltának is nevezhetünk, kifejezetten a bodrogkeresztúri kultúra népe által előállított és használt eszköznek tekintsük. Nem mondhatjuk ezt már arról a baltatípusról, amelynek egy pél-' dányát a hajdúszoboszlói 7. sír rejtette magában.

30 Utóbbi is átfúrt, azonban felülnézetben inkább tojásdad alakú, oldalai nem egyenesek, hanem íveltek, foka is gömbölyded s a nyéllyuka kissé a foka felé eltolódva foglal helyet. Bár ismerjük e típusnak egy másik példányát is, amely valószínűleg szintén a bodrogkeresztúri kultúra egy temetőjéből (Maroslele

31

) származik, hasonló baltákat más kultúrák leletanyagában is fellelhetünk. Ismerünk például ilyeneket a Dunántúlról, Lengyelről is

32 Zengővárkonyból is.

33 Méghozzá ezen lelőhelyek leletanyaga korban is megelőzi a bodrogkeresztúri kultúrát. Amíg tehát a konyári balta kifejezetten a bodrogkeresztúri 25 Uo. 19. kép. 26 Nincs ismertetve. Л gyulai Erkel Ferenc Múzeum anyagában. 2T Nincs ismertetve. MNM, lelt. sz. 32/1870 —G. — A leltári naplóban lelőhelynek „Kisvárda és Anarcs között" megjelölést találunk bejegyezve. Römer vázlata alapján [Römer Flóris : Két Szabolcs megyei ős-temető és egyéb régészeti leletek. II. Arch. Ért. III. (1870) vázrajz-) valószínű, hogy a lelőhely Ajak határába esik. Korábban ezt Kisvárda-Darusziget névvel jelöltem [Patay Pál: A bodrogkeresztúri kultúra emlékei a Szabolcs megyei Jósa András Múzeumban. Arch. Ért. 77 (1950) 110]. 28 Nincs ismertetve. Legújabban a MNM-ban. 29 Nincs ismertetve. MNM, lelt. sz. 74/1899-2. 30 Zoltai L. : i. m. 14. ábra 12. 31 Nincs ismertetve. József Attila Múzeum, Makó, lelt. sz. 86/1939. 32 Wosinsky Mór : Leletek a lengveli őskori telepről, AK XIV. (1886) 16, 44, 47, VIII. t. 63, 64, 65 ; AK XVI. (1890) 126, X. t. 99. 33 Dombay János : A zengővárkonyi őskori telep és temető — The prehistoric settlement and cemetery at Zengővárkony. АН XXIII. Rudapest, 1939. VIII. t. 1, 16, XI. t. 3, 4, XXXVI. t. 1, 22