A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról

kultúrára jellemző típust képvisel, addig a hajdúszoboszlói térben és időben sokkal általánosabban elterjedtebb. A hajdúszoboszlói 1. sírban egy nagyjából gömbölyű kőbuzogány volt.

34 Nem egyedülálló darab ez a bodrogkeresztúri kultúrában, ugyanis a Tiszadob-borziktanyai temető egy feldúlt sírjából is ismerünk egy példányt,

35 úgyszintén Vasmegyer-Kisvárrniról is rézeszközökkel együtt jutott a nyíregyházai Jósa András Múzeumba egy másik darab.

36 Mégsem mondhatjuk erről az eszközről sem, hogy a bodrogkeresztúri kutúrának sajátos típusát képezné, hiszen kőbuzogányokat más területről és más korok leletanyagából is ismerünk. így a korai rézkori lengyeli temetőben is volt található több példány,

37 úgyszintén nem lehetetlen, hogy ilyeneket még a bronzkorban is készítettek. A Debrecen vidéki rézkori temetőkben talált leletek tehát végeredményben annak a megállapításához segítettek bennünket, hogy a bodrogkeresztúri kultúra ugyan részben még a megelőző korokban használatos formák szerint állította elő csiszolt kőeszközeit, kőipara azonban sajátos, kifejezetten a kultúrára jellemző kőbaltatípust is hozott létre. A márványból készült konyári baltával kapcsolatban Sőregi felvetette annak a lehetőségét, hogy ez a példány nem a mindennapi használat számára készült, hanem szertartási célokat szolgált volna.

38 Ha figyelembe vesszük, hogy a konyárihoz hasonló alakú sárazsadányi balta is márványból, ebből az eszközkészítésre kevésbé alkalmas kőzetből készült, továbbá a hajdúszoboszlói és kisvármi buzogányok tarka anyaga feltétlenül szokatlanabb, díszes külsőt kölcsönöz ezeknek az eszközöknek, a fenti feltevést egyáltalán nem tekinthetjük valószínűtlennek. A Hajdúszoboszlói 1. sír, amelyben a buzogány volt, különben is mellékletekkel gazdagon volt ellátva, így tehát elképzelhető, hogy az abba eltemetett halottat megillette az életben valamilyen megkülönböztető, hatalmi vagy szertartási célra rendelt tárgy. Technikai szempontból figyelmet érdemel végül az is, hogy a bodrogkeresztúri kultúra leletanyagát képező csiszolt kőeszközök eddig kivétel nélkül átfúrtak voltak. Ez a jelenség a Kőfúrás technikájának a rézkor folyamán bekövetkezett általános elterjedésére vall. A Debrecen vidéki temetők azonban a bodrogkeresztúri kultúra nemcsak kő-, hanem rézeszközeinek, ül. ékszereinek megismeréséhez is nagymértékben elősegítettek bennünket. A konyári 12. és 15. sír fűzfalevél alakú rézkése

39 ugyan más lelőhelyről is jól ismert típust képvisel, a hajdúszoboszlói 1. sír kisméretű (5,7 cm hosszú) réz laposbaltája azonban már lényegesebb a számunkra a rézeszközök megismerése szempontjából.

40 Tulajdonképpen ez volt az első baltaszerű rézeszköz, amit a bodrogkeresztúri kultúra hitelesen feltárt sírjában találtak. Ma már ismerünk a kultúra több lelőhelyéről is laposbaltákat, de azok, bár alakra hasonlóak a hajdúszoboszlóihoz, annál lényegesen nagyobbak (kb. 12—17 cm hosszú34 Zoltai L. : i. m. 14. ábra 3. 35 Nincs ismertetve. Jósa András Múzeum, Nyíregyháza. 36 Mint fent. 37 Wosinsky M. : i. m. AK XVI. (189Ö) 111, 122, 127, 142, 188, 191. 38 Sőregi J. : i. m. 111-112. 39 Uo. 95, 97; 13, 15. kép. 40 Zoltai L. : i. m. 16. ábra 3. 23