A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

szelek dühödnek benne szünet nélkül; — maga a' barlang pedig oly erősen be van zárva, hogy oda sem a' felső levegő, sem a' Napnak ottan borzasztást okozó sugári soha be nem férkezhetnek. A' szomorgó, halvány, ábrándozó Istenasszony egy ágyban heverész itten, mely éppen azon czélból készült, hogy a' fekete gondokat táplálja. Oldalt a' Csudálatosság (Bizarrerie) fejtől pedig a Főfájás áll. Két sor leány veszi körül trónusát, egyik sem elébbvaló a' másiknál, de arczúlatjokra nézve külömböznek egymástól. Itt látni a Gonoszságot durva fekete, ránczos bőrű agg-szűz formájában; — keze imádsággal, — keble gúnynyal tele. Itt látni a' Mesterkedést (Affectatio) is, ki minden nyomorult tekintete mellett is új rósákat visel orczáin; vagy betegségből, vagy maga mutogatásból egészen beburkolja magát ruháiba, kedvességgel hal el szinében, valami szépet lát a' maga bádjattságában, 's a' rettegett veszélyek elől negédesen búvik a' dunna alá pompás ágyába. Ekként a mi Szépjeink is nagyon értik azon mesterséget, mely szerént viseletjekben, és ruházatjokban néműnémű nem gondolást mutatván, azáltal is nevelik kellemeiket. A' szóban lévő palotát örök gőz veszi körül, melynek gombolyagin ezer meg ezer lidérczek repkednek. Látni közöttök kigyó-tekercsel övedzett fúriakat, Boszorkányokat, megnyilatkozott sirhalmokat, kékes lángokat, arany tavakat, kristály várakat, és több efféle bűvös bájos látványokat. — Nagy számmal láthatni ezen kívül olyan testeket, melyeket az Istenasszony változtatott által; látni többféle lelkes edényeket, melyek saját lábaikon járnak, mint a' Homérus' három lábú asztalkái. — Egyfelé az Arany zokog, másfelé a' réz nyög; itt az agyag, ott a' kristály sóhajtozik. A' Gnóm titkos erejű zőld-ágat tartván kezében, szerentsésen ide ér, 's az Istenasszonyt így köszönti: „Idvez lény hóid járását követő Királyné, ki a' szép Nemet 15. esztendős korától fogva 45 ig, sőt azon túl is igazgatod! Annya a' csudás lelkeknek! Az Asszonyi Vapeuröknek és gondolatoknak termékeny kútfeje! Te, ki azok fejét, és agyát kormányozod; ki egyiket Orvossá, másikat Szerzővé teszed; ki az új Systémák találásában, és költésben segíted őket, és a' aki unalmas látogatások tételére oktatod a' maga-tüntetőt — Egy Nympha van a' földön, ki megvetve hatalmadat egy szavával, egy pillantásával ezer szíveket szerelemre gyújt, és gyönyörködtet. Ha meg kívánod jutalmaztatni a' te hív szolgádat, a' kártékony Gnómot, — mert tudod sokszor eltakartam egy, vagy más kellemet, vagy pattanást támasztottam valamely szép ábrázaton; tudod, hogy sárgás pirosságot önték gyakran a' vén Coquettek aszott arczáira; aetheri szarvakat szúrtam a' bolondságig szerelemféltők' homlokára;' — tudod, hogy gyakran öszvezúztam,'s törtem a' felső ruhát, feldúltam a nyoszolyát, hogy méltatlan gyanút gerjesszek ott is, hol a' hívség uralkodott, — hogy csupa izgágából rendetlenségbe hoztam egyik, vagy másik fej-ékességet, vagy nyavalyát küldöttem az ebetskére, 's az által a' legszebb szemekből könnyeket préseltem; mind ezen hív szolgálatimért hallgass meg óh Istenasszony! tedd az én kedvemért Belindát hypocondriacává, 's az egész világ tüstént azzá lesz, a mi ő." így szóllott. — Az Istenasszony bosszús homlokáról ugyan megtagadást olvashatni; meg adja azonban a' kérést. Tüstént elő vészen egy tömlőt, hasonlót ahoz, melyet Ulysses Aeolustól nyert; abba beleszorítja,. 137