A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

Háromszor mozdult meg az arany függő Belinda fülében; háromszor tekintett hátra Belinda, 's ugyan annyiszor hátrált az ellenség. Váltig akart a' gondos Ariel a' Báró belső gondolatjáig behatni; de óh fájdalom! minden mesterségével sem tudott annál egyebet kitanulni, hogy a' Báró szívében földi szerelem lappang. Ekképpen nagy zavarodással, 's nyugtalansággal enged a' Végzésnek, sóhajtozván, hogy nem láthat a' jövendőbe.^ Újra kiterjeszti a' Báró vakmerő kézzel a' kegyetlen olló ágait, ügyesen közikbe szorítja a' haj fürtöt, s hirtelen egybe csattantván iszonyú végeit, irgalom nélkül elmetszi. De minekelőtte egybecsattant volna az olló, közbeugrott egy buzgó Szilf, ketté is szelte az aczél, de a levegői alak' finom részetskéi tüstént öszve forradtak. Ekképpen el, — örökre elválasztatott a' szép fürt azon szent főtől, melyet annakelőtte díszesített. Belinda villámhoz hasonló tekintetet lövelt szemeiből, melyre a Sphaerák megrendültek. Nem, koránt sem emelkednek az égre oly szívhasgató kiáltások, midőn a' szeretett férj, vagy öl-eb végsőt sóhajt, vagy a' szép porczellán edényt elejtik, 's ízre porrá törik. A' győző pedig így kiáltott fel: „fűzzenek babért homlokomra, mert enyím lett az ékes hajfürt. Valamíg a' halak a' vízben, a' madarak a' levegőben, s az Anglus Dámák aranyozott hintókban gyönyörködnek, valamíg csak Atalantist

5 olvassák az emberek, valamíg szokásban marad az innepi látogatódzás, 's a' Szálakban bizonyos rend szerént rakják a' számos viaszsz gyertyákat: mind addig dicsőítni fog engem fényes győzedelmem. Igen is, valamíg a Szépek rendez-voust, szertőik (!) pedig bálokat adnak az ő kedvekért: mind addig, mondom, élni fog hírem, nevem, dícsősségem." A' vas megemészti, a' mit az idő megkímél; kimetszi az embereket^ és emlékeket, ledönté 's ledönti az Istenek míveit, főidre zúdítá Ilion' tornyait, legelővé változtatá Cárthágót, 's magát Rómát is több ízben megrongálta. Ne csudálkozz tehát rajta, óh szép Nympha! hogy a' te fürtjeidét is kérlelhetetlen hatalma alá hajtotta. Negyedik Ének Azonban külömbféle zavaros indulatok gyötrötték a' Belinda szívét. Soha egy ütközetben elfogott ifjú Király, eggy megvettetett Aszszony, egy megtsalatott szerető, egy haldokló Tyrannus, sőt maga Cloris sem, midőn valami rántz hibázott a' ruháján, maga Cloris sem érzett, mondom, olyan bút, haragot, és dühösséget, mint a' milyen a' te szivedben gyúlt óh Belinda! midőn hajfürtöd elragadtatott. Áriel könnyhullatások között hagyá oda Belindát. 's a' több Szilfek is mind eltávoztak. Ekkor Ömbriel, ki leggonoszabb a Gnómok között,, repülvén a' Nap világa elől, egyenesen a' főid közepébe rohan, mely hozzá legméltóbb lakó hely. E tájon van a' Hypocondria barlangja; — ide tart Ombriel ólom szárnyaival, és sok keresgélés után csak ugyan reá talál a' barlang ajtajára, 's nagy nehezen bevánszorog. Nem esméri ezen táj a' Zephirek édes fuvallását, hanem a' keleti 6 Manley Aszszonyság', csípős munkája. 136