A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Ditróiné Sallay Katalin: Gyakorlati tapasztalatok a restauráló laboratóriumban

oldattal ecseteljük a mészkőréteg eltávolítása miatt. Ez a hígítású ecetsav oldat már megbonthatja az összefüggő nemespatinát. Ezért kikísérleteztük olyan 10%-os ecetsav oldat használatát, melyben telítődésig konyhasót oldottunk. Ha ilyen oldattal ecseteltük a mészkőlerakódásos tárgyakat, hamar fellazult az eltávolítandó réteg. Az így rövid ideig ható konyhasó sem okozhat kárt a tárgyban, mert tisztítás után úgyis kifőzés következik, és kloridra vizsgálat. Megfigyelésünk még az volt, hogy a mészkőréteg alatt — bronz tárgyainkon — minden esetben összefüggő, zománcszerű nemespatina volt. A könyv vagy papíranyag zsírfoltjainak eltávolítását az eddig használatos organikus oldószerek mellőzésével, finomra őrölt kaolinnal végeztük. A kaolint egyenletesen rászórtuk a zsírfoltos papírra, vagy könyv lapjaira, erre szűrőpapírt helyeztünk (ha óvatosan járunk el, akkor szűrőpapírra nincs szükség) és meleg vasalóval vasaltuk. Makacs foltok esetén a kezelést mindaddig ismételtük, cserélve a kaolint, míg a zsírfolt teljesen el nem tűnt. Utána puha kefével a lapokat lekeféltük, hogy a fehér port eltávolítsuk. Egyik legnagyobb problémát okozták a néprajzi fatárgyainkát pusztító állati kártevők : szúfélék és különféle kopogó bogarak. Ezeknek pusztítására eddig széntetrakloridot vagy szénkéneget használtak, ezen kívül zappon-lakkot (acetonban oldott cellulózé), vagy egy keveréket fecskendeztek be a féregjáratokba: 30 kcm széntetraklorid, 15 kcm terpentinolaj keverékében 10 g globolt, és 5 g kemény paraffint oldottak. Befecskendezés után a lyukat kemény paraffinnal tömték be (Rathgen eljárása). A különféle irodalmak általában úgy említik a széntetrakloridot, hogy kevésbé hatásos szer. A szénkéneg pedig ártalmas a festésekre és fémberakásokra, díszítésekre. A Rathgen-keverek pedig túl sűrű oldat ahhoz, hogy kis átmérőjű nyílásokba vékony injekciós tűvel befecskendezzük. Ez utóbbi kezelést tehát rövid használat után elvetettük. Tekintve, hogy a rovarkártevőkkel a néprajzi faanyagnál kellett számolnunk, azok legnagyobb százaléka pedig festett, berakott, vagy fémdíszű, ezért a szénkéneges eljárást a berakásokra gyakorolt káros volta miatt el kellett vetnünk. A széntetrakloridos kezelés valóban nem hozta meg a gyakorlatban a kívánt eredményt. Ezért megkezdtük kísérleteinket a rovarkártevők ellen különféle organikus anyagok befecskendezésével. A számba jöhető vegyszerek közül minden tekintetben kielégítő eredményeket kaptunk, a xylolnak a rovarjáratokba történő befecskendezésével. Egyszeri kezelés már a rovar minden formáját elpusztította, s az évekkel ezelőtt egyszer így kezelt tárgyainkat megmentettük a további pusztulástól. Bár szaporátlannak látszik a tárgy kezelése, de valójában gyorsan megy, és kevés vegyszer szükséges az eljáráshoz. Eatárgyainkon a nagyobb hiányok pótlására is végeztünk kísérleteket. 1 s.r. szilárd paraffint, % s. r. méhviaszt és 2. s. r. szitált fűrészport melegítettünk össze. Ez színtartó porfestékek hozzákeverésével a kívánt színre is színezhető volt. Melegen, félmerev állapotban pótoltuk a keverékkel a hiányt, a felrakás többletét pedig langyos és hideg állapotban egyaránt jól lehetett faragni, megmunkálni. Előnye ennek az eljárásnak az is, hogy a fához kitűnően köt, s terpentines olajfestékkel utólag is színez8Г)