A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Ditróiné Sallay Katalin: Gyakorlati tapasztalatok a restauráló laboratóriumban

hető. Az így kiegészített fatárgyaink ma is, évek multán, kitűnő megtartásúak. Néprajzi bundáink és textilraktári anyagunk molytalanítása is nagy gondot okozott. Ez a gyűjteményrészleg főleg a második világháború idején szenvedett nagy mölykárt, mely kártevő szinte kiirthatatlannak látszott. A különféle rovarirtószerek nem bizonyultak megfelelőnek, a molyveszély továbbra is fennállt. Legelső teendőnk volt a bundákat, szűröket egyenként átporolni, a textileket kikefélni és félárnyékos helyen szellőztetni. A textilraktári helyiségeket benzines petróleummal mostuk fel. Ezt az eljárást minden évben kétszer megismételtük, a textilanyagok százait pedig, a kitörés veszélye miatt is, negyedévenként áthajtogattuk. Azóta a molyveszély teljesen megszűnt, megelőzésére a továbbiakban a textilraktári helyiségeket ciánoztatjuk, az újonnan bekerült anyagot pedig benzinnel fertőtlenítjük, mely szintén megöli a moly minden formáját. Textiltárgyaink naftalinozását is teljesen elvetettük. Ugyanis kis mennyiség belőle teljesen hatástalan. A szükséges mennyiség 10 kg naftalin 40 m

3-re, csak légmentesen zárt helyiségben, szekrényben, vagy ládában. A globol hatásmechanizmusa is a naftáiméhoz hasonló. A DDT és ehhez hasonló rovarirtó porok pedig an esztétikussá tették textiljeinket, s ebből is rengeteget kellett használni; Hatóanyagának — a pyrethrumnak — önálló használata pedig nagyon költséges. Végeztünk kísérleteket HCH-val (Hexaklórciklohexán), melyből igen kevés mennyiséget tűzálló tálba helyezve, a bezárt helyiségben melegít eltünk villanyrezsón. Szintén öli a moly minden formáját, de a fémgombok esetleg megsötétedhetnek. Fémszálas textiljeinket erre az időre kivittük a helyiségből. A felhasznált anyag kis mennyisége, alkalmassága, könnyen kezelhetősége, s az eljárás sikere számunkra előnyösnek mutatkozott, azonban sajnos, a kísérleti mennyiségnél többet szerezni nem tudtunk. Azonban ez a siker is egy pozitív adat restaurálási módszereink terén. A Déri Múzeum anyagában kb.. 200 db kisebb-nagyobb ásatási textilia van. Ezek a XVII. századi darabok 1921—1928-ig kerültek leletmentés során a Déri Múzeumba. Akkor egyáltalán nem voltak kezelve, kiásott, piszkos, nedves, gyűrött állapotban kerültek a raktárba. A felismerhetetlenségig gyűrött és összeszáradt darabokat a legnagyobb elővigyázatossággal lehetett kézbe venni, mert erősebb érintésre törtek és szétporladtak. A kisebb darabuk szárítószekrényben gőzöltük át 90 — 100° C-on úgy, hogy a belső rekesz alsó részébe tepsibe vizet téve, fölé a polcra helyeztük a textiliát, míg át nem nyírkosodott. A nagyobb darabokat kis gázlángra nyitott gázkályha fölé tettük fémlapra úgy, hogy a textilek alá egy alig kinyomott, vastag, nedves vásznat helyeztünk, s az egészet pergament papírral becsomagoltuk. Kellő átnyirkosodás után az egyes darabok szétválaszthatok és szétteregethetők lettek. Ezután langyos vasalóval, száraz ruhán keresztül a darabokat formájára vasaltuk, illetve szárítottuk. Kefélésre továbbra is mállottak, ezért a szennyeződéstől puha ecsettel való óvatos porolással szabadítottuk meg, amennyire csak a szövet rongálódása veszélye nélkül lehetett. Ezután újabb vasalás következett, ugyancsak langyos vasalóval., de most már megnedvesített ruhán keresztül való átgőzölés. Csak ezután lehetett a textiliák kezelésére vonatkozó ismert eljárásokat alkalmazni: híg, acetonban oldott cellu86