A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

rább kékesfehér hegyvonulat. Az ég alul sárgás-rózsaszínű gomolyfelhős, fent felhősen kék. (X. tábla.) A VIÍ. szekrény szárny felső részén a Levegő szimbolizálásaként a festmény a szokásos sötét zöld, barna tónusú, sziklás, kevés növényzetű résszel indul. Ez most itt partrészletet ad, középen egy derékban ketté tört és jobbra leboruló lombos fával. Bal szélen a partnál a hullámtarajos vízben egy barna hajó (eleje emberi arcra mintázott), vitorláját erős szél fújja, kötelei szakadozottak. Jobbszélen a vízben kiépített meredek, szögletes parttal, dombos földnyelv nyúlik be, rajta toronyszerű épület. Távol hegyvonulat. Fent nagy szürkés tónusú gomolyfelhőből minden irányba a felhőkből kikandikáló puttó fejek sugarasan festett szelet fújnak. Az őszi szelek bánatát csak Bacchus tudja feledtetni. Az alsó rész Ősz festménye is Bacchust idézi. A kompozíció itt is a sötét silhouette sziklás sávval indul. A földön középen egy alacsony nagy kád, mögötte egy nagyobb alacsony kád. Jobbszélen egy magas ágbogas lombos fa nyúlik fel, közép felé ívesen. A fától bara hordón ül egy meztelen fiatal fiú, kék színű ágyékkendővel. Jobb kezében lombdíszű, hosszú Bacchusbotot tart, amelyen leveles szőlővessző csavarodik végig. Balra kúpos hegy emelkedik, tetején kis épület, oldalán szőlőültetvény, primitív, szinte térkép jelszerű megrajzolással. A háttérben fák alatt épületek, majd magas hegycsúcsok, világos kékes-zöldes árnyalatokban. Az ég alul sárgás-rózsaszínű, fent gomolyfelhősen kék. A VIII. szekrényszárny felső részében a Föld szimbolikus megjelenítéseként a zöldes-barnás tónusú, hullámosan dombos talajon jobboldalon egy fiatal férfi áll, balra fordulva, bal lábával nyomva az ásót, melynek hosszú nyelét kezeiben tartja. Ruházata nagyszélű zöldes kalap, lilásvörös felgyűrt ujjú ing, ágyékkötény, kék térdnadrág, világoskékes harisnya, a térdeknél csokorral. Jobbszélen magas földpadkán nagy tömött lombozatú fa áll. Balszélen távolabb, barnás-sárgás dombon szintén dús sötétbarnás, zöld lombzatú fák csoportja. A talajon szétszórtan szálas kék-vörös-fehér virágú növényzet. A háttérben középen épület, majd világostónusú hegycsúcsok. Az ég sárgásrózsaszínes felhőkkel borul a tájra. A föld mint elem nem veszi tudomásul az ember ásó munkáját, a fák szabadon nőnek, kultúrnövénynek nincs nyoma. A szálas tarka virágok a föld örömeként nyílnak szerteszét. A zöld lombozatoktól, tarka virágoktól fosztja meg — ideiglenesen — a tél a földet. Ezért van elhelyezve a tábla alsó felén a Tél. A festő itt sem tud lemondani a példaként vett I—II. tábla eredeti silhouetteszerű alsó részéről, amely itt is sziklás és itt is van rajta kevés sásszerű növényzet. Az előtérben balra három hosszú kivágott hengeres fatörzs fekszik a földön, a felsőbe fejsze van belevágva. Hátrább, az árnyalt havas talajon balra fordulva középen tőkén egy fiatal férfi ül, kucsmában, kékes kabátban, barna nadrágban, lábain bocskor. Kezeit az előtte lobogó füstölgő tűzrakásnál melengeti. Balszélen ágas-bogas lombtalan fa, egyik ágán madár. Jobbszélen kis házikó, kéményén nagy gomolyfüst száll fel; mellette jobbra kisebb épület. Az épület előtt szánkó áll. Az épület mögött jobbszélen lombtalan ágas-bogas fa, egyik ágán madár. A háttérben hullámos sávos talaj, amelyen befagyott folyócska húzódik keresztül. Távolabb hóval fedett kis házak csoportja, majd fehér hegy73