A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

csúcsok vonulata, melyek jobbszélsője kúpszerüen nyúlik fel. Fent téli felhős, világos ég, repülő madarakkal. — Л restaurálás során igen sok ráfestést kellett eltávolítani, melyek takarták a háttér táji részleteit, a hegyeket, fákat. A tűz előtt melegedő férfi bocskoros lábai nagyobbakra voltak átfestve. A balszélen álló nagy fa törzse az átfestésnél merev, egyenes formát kapott. A nagyobb szekrényajtószárnyak (III—VIII.) festményei valamely vándor — valószínűleg német — festő munkái. Erre enged következtetni az alakok ruházata, főleg a Nyár képén a gabonát sarlóval vágó két férfi ruházata, de más tárgyi elemek is, mint a Tavasz nyírott kertje, a tájakban ismétlődő tornyokkal tűzdelt bástyafalak. A kompozíciók szerkezeti felépítése, azok perspektívái, az egyes elemek színbeli és rajzi megoldása, a tónusok összehangolása gyenge művészi kvalitásra mutatnak. Az ajtók olyan szekrényeken lehettek, amelyek állandó használatban voltak, nyitva állottak és így belső felük súrlódásoknak voltak kitéve. Mivel az eredeti alapozás igen vékony volt és a festékréteg sem volt vastag, kopási felületek keletkeztek. Ezeket egyik-másik helyen később durván átfestették. A restaurálással ezek az átfestett részek visszanyerték eredeti rajzukat, a táblák színei is megtisztulva kerültek elő. A restaurálásnál az olyan kopott felületek, amelyek rajzban és színben nem jelentősek, megmaradtak, csak annyi utánfestest kaptak, hogy esztétikailag nem hatnak zavaróan. Ilyen részek inkább csak a keretrajzoknál és mezőknél mutatkoznak. A patika hátsó falán — mintegy másik helységet jelezve — két ajtószárny van elhelyezve. Ezt a két ajtószárnyat (IX — X.) említi a Rotschnekféle adományjegyzék: „Aesculap—Hygiaea a Czegléd utcai ajtó két oldalán". Ezek szerint a két ajtószárny eredetileg az „Arany Egyszarvú" gyógyszertár utcai bejáróját díszítette. Az időjárás hatásainak napsütés, eső, por, fagy — állandóan ki voltak téve, ehhez járultak a mindennapos használattal járó súrlódások. így felületükön elég gyorsan mutatkozhattak elváltozások, hiányosságok. A festékréteg összehúzódott, megrepedezett, rajta kopási felületek mutatkoztak. Ezért ezek az ajtószárnyak két ízben lettek teljesen átfestve, a tárgyi (Aesculap-Hygiaea) téma meghagyásával. Az eredeti festés alá a fa nem volt kellőképpen megmunkálva és nem kapott jó és egyenletes alapozást sem. Innen van, hogy a fa hosszanti erezete átüt a festett réteg alól.

4 Hátlapjuk jelentéktelen, durva megmunkálásúak. (XII. tábla.) A IX. tábla (ajtószárny) Aesculapiust ábrázolja. Zöld talajon kissé balra fordulva és jobb lábával előre lépve áll egy idős férfi. Őszülő fürtös, bajuszos, szakállas fejét szembe fordítja, barna szemeivel előre néz. Testét vörös tónusú tóga borítja, dús redőzetben, amely bal vállát, karját és mellét meztelenül hagyja. Lábain kék szíjakból saru. Maga elé hajlított baljában kis leveles ágacskákat tart. Jobb kezével a földre támasztott nagy bunkóra támaszkodik, amelyen egy nagy zöldes kígyó tekerődzik fel, fejét az ágacskák felé nyújtva. — A bunkó helyzete itt a szokásos ábrázolástól kissé eltér. Aesculapiust általában pihenő állásban ábrázolják, amint jobbjával a hónalj alá támasztott kígyósbotra támaszkodik. —Jobbszélen négyzetes magas, világos tónusú oszlopon lepelbe burkolt férfi szobra. 4 Az ajtószárnyak mérete (IX-^X.) : 200 x 72 cm. 74