A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

hasonlóképpen a Berettyóújfalu-Malom (128.) területén talált töredékek esetében is. Ilyen előfordulásokat még ezen kívül is lehetne említeni. Éppen az a feltűnő, hogy ugyanakkor a herpályi csoport leletei általában a tiszai kultúra anyagával keveredve fordulnak elő (amennyiben egyáltalán keveredve más kultúrával). Pl. Darvas-Temető dombon festett cserepek a tiszai kultúra leleteinek a társaságában, (Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum 45. 1938. 1—8. sz.), a zsákai várban (Roska Márton ásatásából).

50 Hasonló lehet a helyzet a szeghalmi Kovácshalom leleteinél, ahonnan a Déri Múzeumban tiszai kultúrába tartozó töredék van (IV. 1924. 13.), ugyanakkor ismeretesek az onnan előkerült igen alacsony talpú tálak is.

51 Tompa Ferenc szerint a herpályi és a kismarj a-pocsajesztári festett leletek tiszai kultúrával együtt kerültek elő.

52 A fenti hencidai lelőhelyen is ugyanez a helyzet. Tekintettel arra, hogy a herpályi és debreceni csoportok elterjedési területe bizonyos fokig, sőt elég nagymértékben fedi egymást (közös előfordulási területnek tekinthető még az itt felsorolt leletek alapján is a Nagyvárad —Hortobágy közötti rész), ha a két kultúra egyidős lenne, a kísérő és egyben bizonyos fokig meghatározó leletek hovatartozásában ez a jelek szerint szinte állandóan és szigorúan megmutatkozó kettősség nem jöhetett volna létre. Ez arra mutat, hogy bizonyos időbeli különbség van a két művelődés között, és valószínűleg a vonaldíszes kerámiával együtt előforduló tócóvölgyi csoport a régebbi a területen. Különben ezt a megállapítást már Tompa Ferenc könyvében is olvashatjuk, aki a herpályi halom leleteit a későbbi neolithikumba osztotta, tudva, hogy tiszai kultúra leleteivel is előfordul.

53 Áttérve most a herpályi csoport leleteire, ebből a kultúrából a legelsőként felfedezett (természetesen a kulturális hovatartozás ismerete nélkül) az az anyag volt, amit Piómer Flóris és Hampel József az 1880-as évek elején találhattak a Hajdúböszörmény melletti Pródi halomban, ahol ásatást folytattak.

54 Azért említem meg ezt a tulajdonképpen a területünkön kívüli lelőhelyet, mert Rómer annakidején, kb. a fenti ásatással egyidőben felfigyelt a herpályi földvárra is, és kéziratos összefoglalásán kívül külön följegyzést szentelt a lelőhelynek. Valószínűleg meglátogatta az akkor már nevezetes földvárat Hampel József is, akiről tudjuk,

55 hogy a herpályi pajzsdudor közelben fekvő lelőhelyének a megtekintése alkalmával elhatározta, ősszel szakít időt arra, hogy az „előtte érdekesnek látszó vidék egyes pontjain ásatásokat rendezzen". Tekintettel a pródi halom ásatására, amiről különben igen keveset tudunk, és arra, hogy a bihar megyei régészeti egyletnek a herpályi népvándorláskori halomcsoportban végzett ásatásai igen kevés eredménnyel jártak, ez a megjegyzés csakis a herpályi földvárra vonatkozhat. Azonban nincs tudomásunk arról, hogy ez a tervbevett ásatás tényleg megtörtént-e, vagy nem. A herpályi 60 Roska : Ásatások a zsákai várban, id. mű. i. h. 51 Banner János : A kőkori élet Békés vármegyében. Gyula, 1941. 52 Tompa Ferenc: Bandkeramik, id. mű. 61. tábla. 53 Uo. 55. o. 64 „Hajdúböszörményi ásatás", Bihar с napilap, XVIII, 1882. 174. sz. kedd, augusztus 1. és 181. szám, aug. 6. 55 „Napi Hírek" Bihar XVIII. 1882. 128. sz. Kedd. június 6. A herpályi csonkatornyot 1903-ban a nagyváradi régészeti egylet megásta. Némethy Gyula : A herpályi csonkatorony és a kiásott templomalapok. BRTE 1903 —1909-iki Évkönyve, Л909. 14-24. o. és Tiszántúl, 1903. február 22. 32