Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi felügyelőbizottság működése. A múzeum a közművelődés szolgálatában. Hajdú-szoba. Oláh Gábor-emlékmúzeum. Déri György díszpolgári oklevelének átadása. Rádiónap Debrecenben. A Szabolcska-szobor. Móricz Zsigmond debreceni napjai

23 börtönben. Móricz Zsigmond Rózsa Sándorról szívesen emlékezett. Nemes jellemvonásait állandóan kidomborította, szemben a kapcabetyártípussal, legyen volt az úr vagy paraszt. Felemlegettem neki a középázsiai turkomán népek életmódját, mely szerint a rablás ott a megélhetés legtermészetesebb életformája még napjainkban is. Az Európát bekalandozó honfoglaló magyarok is ősapáik erkölcsi felfogása szerint jártak el! A középkor rablólovagjai, átlépve az újkorba, életmódjukat átengedték a XVIII—XIX. század Rózsa Sándorainak! Aki így fogja fel Móricz Zsigmondnak az alföldi betyárról írott regénye eszmemenetét, az nem fog arra kígyót-békát rákiáltani ! Az igazi magyar mult és a magyar alföldi élet titkait csak a született alföldi magyar ember tudja megérteni és átérezni. „Én örülök — mondtam neki —, hogy végre az alföldi magyar embernek is írtak egy regényt!" Az öreg úr derűsen felkacagott. Jólesett neki az együttérzés. Deresen leomló üstöke alatt, jó falusi kurátor-arcának összes mély vályataival mosolygott felém. Bennem valóban lelkes olvasóra talált, mert ha én olvasom, hogy alkonyat felé az algyői tiszai kompon négy lovas betyár kelt át, már akkor látom és hallom is a parti nyárfákat, a sárgarigót, érzem a vizes agyag illatát, hallom a hidasdeszkán a paták dübörgését... Nem szólt semmit, csak maga elé hallgatott... A csendet az érkező Maghy Zoltán böszörményi festőművész barátunk törte meg. Elmondta, hogy a böszörményi Nagyrét ismét víz alatt van, de még jég borítja. Ha elolvad, menjünk ki megnézni. Ebből azonban a hideg időjárás miatt semmi sem lett. Március 15-én d. e. a Déri Múzeum néprajzi és művelődéstörténeti osztályaiban töltöttünk néhány órát. Igyekeztem neki sok érdekes, íróember számára v«ló adatot, apróságot elbeszélni. Különben reggel 10 órakor bikabeli szobája ablakából végignézte a Kossuthszobor körül lezajlott ünnepséget, csodálkozva azon, hogy mennyi embert képes elnyelni a Nagytemplom előtti tér. Március 16-án az Alföldi Hírlap-ból készített magának bő jegyzeteket. Napfényes idő volt. Az ablakon át ráhullott a tavaszi sugár és én lopva, hogy észre ne vegye, két fényképfelvételt készítettem róla, a kis asztalnál dolgozó, pihenni akaró, fáradhatatlan íróról. Március 18-án elég izgatottan állított be hivatalomba. Márc. 21-ére meghirdetett előadói délutánjával sok bosszúsága van. Csak „lötyög ide-oda", nem tud dolgozni. Az előadásra felkért Muhoray betegen fekszik Budapesten, Veres Péternek Balmazújvároson meghalt az unokája, akinek apja a harctéren van. Móricz Zsigmond nagyon átérezte a Veres Péter bánatát. Valamikor ő is elvesztette a kisfiát, pedig azt hitte, abban fog tovább élni... Ma sem tudja elfeledni! Panaszkodott arra is, hogy a Kelet Népe szerkesztése nem megy úgy, ahogy szeretné. Munkatársai részint otthagyták, részint betegeskednek. A legn gyobb baj az, hogy „magam sem érek már semmit" — mondotta. Mivel a böszörményi n gyréti kirándulás elmaradt, meghívtam a Hortobágyhoz, egy kis pusztanézésre. Délben megyünk, másnap délben visszajövünk. Szívesen vállalkozott. Hogy jobb hangulatra