Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi felügyelőbizottság működése. A múzeum a közművelődés szolgálatában. Hajdú-szoba. Oláh Gábor-emlékmúzeum. Déri György díszpolgári oklevelének átadása. Rádiónap Debrecenben. A Szabolcska-szobor. Móricz Zsigmond debreceni napjai

12 c) Az Oláh Gábor-emlékmúzeum. Mikor 1937-ben a múzeumi ereklyekönyvtárat megalapítottam (lásd Évkönyv, 1937. 8—9. 1.!), városunk kiváló íróját, Oláh Gábort az elsők között szólítottam fel, hogy megjelent művei teljes sorozatának összehozásához legyen segítségemre s állítsa össze müveinek pontos jegyzékét. Akkori felhívásomat és célkitűzésemet lelkes megértéssel fogadta, igen helyeselte, több könyvét és három meg nem jelent regényének eredeti kéziratát a múzeumnak ajándékozta (Bárány a farkasok között, Három jó barát és A gyémántszívű királyfi), majd elkészítette műveinek jegyzékét is, mely azonban később nem bizonyult hiánytalannak. Oláh Gábor már hivatali elődömnek említette, hogy halála után könyvtárának szépirodalmi részét a Déri Múzeumra hagyja. Ügy látszik, hogy ezt a szándékát az ereklyekönyvtár alapítása, az a tény, hogy a Déri Múzeumban Debrecen s általában a Hajdúság íróinak műveit a messze jövő számára igen gondos kezelésben fogják őrizni, kibővítette, mert 1941 dec. 23-án hozzám intézett levelében (495— 1941. DMsz.) kijelentette, hogy kéziratainak legnagyobb részét is szeretné a Déri Múzeum őrizetére bízni. Már is küldjek értük s vegyem át azokat. „Nagyon kérem Igazgató urat — írja —, hajtsa végre szigorúan ezt a rendelkezésemet, mert az egyetlen vagyonom, ami utánam marad. Egyetlen biztosítéka fennmaradásuknak a múzeumigazgató objektív személye és a múzeum nagy tekintélye." E levél vétele után december 30-ára jeleztem neki látogatásomat. A délutáni órákban kerestem fel a betegségtől már erősen meggyötört írót Kar-u. 29. sz. alatti lakásán. A háromablakos kis sárgaház nagy kapuján belépve, hosszú, keskeny kopár udvaron találtam magamat, melynek jobboldalán nyúlik végig egészen a Hortobágy-utcáig, a kislakásokra tagolt alacsony ház, a végén istállóval. Szemben látszott az udvar másik kapuja, mely a Hortobágyutcára szolgált. A Kar-utca felőli első udvari ajtó, a kissé L-alakú ház szögletében, az Oláh Gábor utcai lakásába nyílott. Ez a bejárat kívül egyszárnyú, öreg faajtóból, azon belül ugyanolyan, felül üvegezett ajtóból állott, mindkettő elavult kilincse s dobozzárral. Az egyablakos parányi előszobát két könyv- és egy ócska ruhaszekrény, ez utóbbi is könyvekkel telerakva, jóformán megtöltötték. Ezenfelül a szögletekben és a falak mentén diákos kézmosó, aprított tűzifa, papírskatulyák, bádogedényfélék, szobafogságra ítélt betegek mindenféle felszerelései, kis asztal, szék stb. zsúfoltan egymás mellett. A szekrények tetején porlepett, üres ásványvizes üvegek tömegével sorakoztak, számot adva egy magános agglegény betegségben töltött heteiről, hónapjairól. Balfelől egy félig nyitott üvegezett ajtó a költő kétablakos hálóés dolgozószobájába vezetett. Mindkét ajtófélfáról vászontörülközők, nadrág, házikabát és hasonlók lógtak alá. Egy pillanatra megállottam ebben a környezetben és úgy éreztem, hogy most egy világ-