Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi felügyelőbizottság működése. A múzeum a közművelődés szolgálatában. Hajdú-szoba. Oláh Gábor-emlékmúzeum. Déri György díszpolgári oklevelének átadása. Rádiónap Debrecenben. A Szabolcska-szobor. Móricz Zsigmond debreceni napjai

13 tói elvonult ember igen szerény és igen igénytelen hajlékába léptem be, ahol nem a test, hanem mindig csak a lélek és a szellem öltött ünnepélyes színt, díszt és formákat... Az ^üvegajtón át előbb Tóth Endrét, a fiatal debreceni poétát pillantottam meg, aki érkezésemet jelezte mesterének. Mire beléptem, a hatalmas szálember papucsban, lábravalóban, körülfáslizott lábszárakkal és egy sárgára kopott gumiköpeny-félében állott előttem. Lesoványodott arcával a szokottnál magasabbnak tűnt fel, nagyon megöregedett. Szívélyesen fogadott, hellyel kínált és mindjárt rakott a balsarokban lévő vaskályhába, hogy melegebb legyen. Ezt a félpercet felhasználtam arra, hogy kör ül jártassam tekintetemet. A kályha körül szenes- és fásláda, mellettük könyv- és folyóirat halmazban, újságok. Az egész előtt vas mosdóasztal egyszerű felszereléssel, melyből olcsó szappanszag áradt az amúgy is áporodott, rossz levegőbe. A fűtőberendezéstől a szoba felső sarkáig a helyet egy nagy, meglehetősen széles faágy töltötte ki. Felette a falon három nagyobb kép lógott. Középen Benczúr Gyula : Petőfi-jének színes reprodukciója, széles sötét rámában, tőle jobbra és balra egy-egy Zichy Mihályrajz, éspedig „Luther a Warthburgban" és „A Messiás" c. közismert képek másolatai. Utóbbinak eredetije a debreceni református Kollégium könyvtárában, előbbié a budapesti evangélikus egyház tulajdonában van. A vetett, gyűrődött ágy mutatta, hogy beteg gazdája hol fekszik, hol ül rajta, nappal úgy, mint éjjel, minden rend és kezelés nélkül. Öltözete, télikabátja az ágy karjára fektetve hevert, az ágy alatt Pedig sárcipők, papucsok, durvább és finomabb cipők sorakoztak. ösdiák-szobákban, orosz regényekben lehet ilyen félhanvag legényi elrendezésekkel találkozni. Az ágyfőtől jobbra a keresztfalnál két szekrény állott az ablakig. Középen az egyik üveges könyvszekrény, teljesen megtömve könyvekkel, ettől jobbra a sarokban, a másik, ruhásszekrény, melyben fehér neműjét és öltözeteit tartotta. Az utcára néző, függönynélküli két ablak között egy kisméretű íróasztalt láttam, míg a nagyobbik, sárgára festett egyszerű íróasztala a szoba jobbsarkában, a szobába belépőnek jobbkeze felől állott. A kis íróasztalra rádió volt felszerelve, de csak pár hónap óta, amióta szeme megromlott, hogy a magános órák gyorsabban teljenek, a nagy íróasztal felett pedig a falon apja és anyja nagyított fényképeit véltem. Szétszórtan a falakon magyar írók és színésznők apró kis arcképei tűntek a szemembe. Természetesen a két asztalon könyvek, folyóiratok, kéziratok halmazban feküdtek. A beteg költő gondozatlan, sápadt arcával szembe ült velem s én megköszöntem neki szíves sorait, könyvtára és értékes kéziratai ajándékozásával intézetünk iránt tanúsított megtisztelő figyelmét. Majd igyekeztem vele elhitetni, hogy még jobban lesz, hogy még sokat fog alkotni, de ő csak legyintett kezével : az ő élete már befejeződött! De jó kálvinista! Megnyugszik sorsában!