Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Figyelő - Régész-gépkocsit a nagyobb múzeumoknak!

II. RÉSZ. FIGYELŐ. 1. Régész-gépkocsit a nagyobb múzeumoknak! A Déri Múzeum 1933-as Évkönyvének 59—60. oldalán „Régé­tzeti ásatások sikere" — kezdetű írásommal már felhívtam a kar­sársak és illetékesek figyelmét arra, hogy mennyi idő- és költség­megtakarítást, mennyi kultúrértékmegmentést és egyáltalában meny­nyi előnyt jelentene az, ha a régészeti ásatásokat, gyűjtéseket végző nyilvános közgyűjtemények egy célszerűen berendezett, lakó-, illetve szertárszobával ellátott tehergépkocsit kapnának, mellyel a beje­lentett lelőhelyeket azonnal felkeresni és ott az ásatásnak előkészí­tését s elvégzését minden mellékes gondok nélkül nyélbeütni lehetne. Ebben az írásomban a gyakorlatban szerzett kellemetlen tapasz­talatok egész sorát emlegettem fel s végül is azzal a reménykedéssel fejeztem be, hogy ezen elgondolásom megvalósításával a magyar tudományos kutatások eddigi hazai sikereit máról-holnapra olyan lendületre lehetne emelni, mely a magyar tudományos törekvések javára a legnagyobb elismerést vívná ki. írásom megjelenése óta eltelt tíz esztendő, de ebben az ügyben, sem összefogás, sem semmiféle lépés nem történt. Nem csoda, hiszen a 30-as évekre rányomakodott az a nyugtalan és forrongó szellem, mely az európai nemzetek összekuszálódott állapota felett egyre haragban és gyűlöletben égett s végül is — amint várható volt — kirobbantotta a második világháborút, mely újra láncot helyezett minden kulturális törekvés kerekére. Az emberi művelődés szerény munkásai, ha igazán hivatásuk­nak élnek, távol tartják magukat a politikai élet küzdelmeitől és hazafias kötelességüknek tartják, hogy kijelölt helyükön rendben és csendben folytassák, a lehetőség keretei között, kultúrmunká jukat. Erre hivatkozva, senki sem veheti erőltetett törekvésnek, ha ezzel a régi tízéves elgondolással, melynek meg nem valósítását azóta is állandó hiányként érzem, újra előállók. Éspedig teszem ezt nem­csak azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a régész-gépkocsi megszervezésével és bevezetésével aránylag csekély áldozattal, igen jelentős mintaszerű és úttörő kultúr-technikai feladatot oldanánk meg az egyetemes tudomány mezején, hanem azért is, mert a közel­jövőt a feladat megvalósítására igen alkalmasnak találom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom