Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Figyelő - Régész-gépkocsit a nagyobb múzeumoknak!
90 Mielőtt ezt az alkalmi lehetőséget tárgyalnám, nézzük meg ezúttal is, miről is van szó? Ez röviden a következő : Minden nagyobb nyilvános közgyűjtemény fenntartó hatósága és állami támogatás révén szerezzen be egy olyan könnyűjáratú tehergépkocsit, m3lyre legyen felszerelve egy lakásul és szertár gyanánt szolgáló kis zárt szobácska, a legszükségesebb kényelmi berendezéssel, műszerekkel, szerszámokkal, eszközökkel, élelem- és muzeális tárgyak elrakására szolgáló készségekkel. Ez volna tehát a régész utazókocsija, lakása, műhelye, raktára, kamarája stb. Ez a gépkocsi mindig készenlétben állana, a leletek előfordulását jelentő hiradás után azonnal indulhatna a helyszínre s az ásatás befejezéséig lakásul szolgálva, az összes leletek azonnali hazaszállítását tenné lehetővé. A régész vagy maga tenné le a gépkocsivezető vizsgát vagy pedig erre egy ügyes altisztet lehetne alkalmazni, aki egyúttal az ásatás ideje alatt gazdáját ki is szolgálná. Mindez elődeink hosszú levelezésekkel, sokszor romantikus utazásokkal és tanyázásokkal egybekötött ásatásait egy kézvonással megszüntetné, de ennek ellenében, a mai idők szellemének megfelelő gyors, biztos és tökéletes munkát teremtene. Egy-két nap alatt hetek nyűgös munkáját lehetne elvégezni, különösen, ha a régészgépkocsihoz 6—8 munkást szállító nyitott kocsit is lehetne kapcsolni. Egy ilyen munkáscsapat beszervezése különös gondot senkinek sem okozna. Az pedig magától értetődik, hogy a régész-gépkocsi néprajzi s egyéb gyüjtőútra is kiválóan alkalmas volna. Hogy pedig a közeljövőt miért tartom a régész-gépkocsi megvalósítására igen alkalmasnak, ez a meglévő helyzet logikus következménye. Ismeretes, hogy a mai nagy távolságokkal is küzdő, harcban álló hadsereg a tehergépkocsik olyan tömegével rendelkezik, amely tömegnek egy része a háború befejezése után más célokra lesz alkalmazható. A magyar kultuszminisztérium a vidéki közgyűjtemények vezetőinek, illetve az ő közös akciójuk útján, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének kérelmére bizonyára meg fogja majd kapni a honvédelmi minisztériumból azt a 10—15 teherautót, melyet átalakítva a magyar múzeumok rendelkezésére lehetne bocsátani! Az átalakítás és berendezés természetesen múzeumi szakemberek és mérnök kidolgozott terve alapján történnék. Ezen a helyen tehát bátor vagyok elsősorban igen tisztelt kartársaim, másodsorban a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége és harmadsorban a m. kir. kultuszminisztérium illetékes szakembereinek nb. figyelmét felhívni a régész-gépkocsi háború utáni megvalósítására! s. j.
