Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház

G7 legújabb tagját, mielőtt még körünkben megjelenhetett volna, máris elragadta a halál. Emléküket kegyelettel megőrizzük. 1941 május 21-én 237-en voltunk, jelenleg 300-an vagyunk. Ha az elköltözöttek helyének betöltésétől eltekintünk, az elmúlt év alatt tagjaink létszáma tehát 63-mal gyarapodott. Csaknam valamennyien önként jelentkeztek, felismerve azokat az előnyöket, amelyeket Körünk minden egyes tagjának nyújt. Az elmúlt évben kulturális tevékenységünk jelentős része Körünk keretén belül alapított és immár közkedveltségnek örvendő műgyűjtők baráti asztaltársaságának tanulságos összejöveteleire esett. Mivel az őszi hónapokban egyrészt kettős évkönyvünk nyomdai előállításával, másrészt a szigorú légvédelmi készültség után gyüjteménytáraink rendbehozásával felette meg voltunk terhelve, szeptember, október és november hónapokban összejövetelt nem tarthattunk. így mindössze öt esetben tudtunk összegyűlni. Első összejövetelünk 1941 december 18-án volt. Ekkorára már megjelent az 1939—40-es összevont Évkönyvünk, melyet tagjaink rendelkezésére bocsátottunk. Közgyűlésünk az Évkönyvből 100 példányt utánarendelt s így tagjaink kielégítését fennakadás nélkül elláthattuk. Ezen első összejövetelünkön szokás szerint ismertettem a legújabb múzeumi híreket, eseményeket, bemutattam a Déri Frigyes-féle igen értékes metszetgyüjteményt és utána szerény vezetésemmel megtekintettük villanyfény mellett az új Déri György ezredes-Néprajzi Múzeumot. Második összejövetelünk 1942 január 29-én folyt le. Ennek főtárgya Munkácsy Mihály művészete a legújabb műtörténelem megvilágításában és a kivilágított Ecce homo ismertetése volt. Előzetesen bemutattam a Munkácsyra vonatkozó legújabb szakirodalmat, majd ismertettem azokat az újabb kutatási eredményeket, melyek Munkácsyt úgy is mint művészt, úgy is mint embert egészen új színben tüntetik fel. Mióta a Munkácsy-család levéltára és okmányai a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak, sok téves és hibás megállapítást küszöböltek ki a magyar műévszettörténetből. Különösen a külföld nem egyszer méltatlan és alaptalan ítélete kezd a helyes irányba terelődni és ma már általános az a nézet, hogy a nagy kortársainál is egyetemesebb tehetségű Munkácsy, bár az európai festészet fejlődésébe nem tudott beleilleszkedni, a XIX. század legszuggesztívebb lélekábrázolója volt. A világhírű magyar mester átértékelésével legújabban Farkas Zoltán Munkácsyról szóló essay-szerű tanulmánya foglalkozik, mely a Csánky Dénes főigazgató által szerkesztett „Magyar Művészeti írások "c. sorozat első köteteként most hagyta el a sajtót. Ismertetésem után felsétáltunk az Ecce homo-terembe, hol megtartottam a képről szokásos előadásomat. Harmadik összejövetelünket 1942 február 28-án tartottuk. Mivel minden összejövetelkor gondoskodtam arról, hogy hosszú asztalunk a szebbnél-szebb és értékesebb díszművek, kézikönyvek, folyóiratok egész sorával szórakoztassa megjelent tagjainkat, ezúttal azt az 5*