Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)
Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház
10 újítást vezettük be, liogy tanácstermünket a 6 órakor kezdődő megbeszéléseink előtt már két órával, tehát 4 órakor megnyitottuk, így mindenkinek módot adunk arra, hogy a kihelyezett könyveket egyrészt nyugodtan megnézhesse, másrészt az előadást figyelmesen hallgathassa. Örömmel hallom, hogy igen tisztelt tagtársaink könyvbeszerzéseiket az itt látott könyvek megszemlélése és megismerése után eszközölték. Harmadik összejövetelünk megbeszélésének tárgya Szinyei Merse Pál volt, az ő életének és műalkotásainak ismertetése a modern művészettörténet megvilágításában. Ez az előadásom szervesen összefüggött a Munkácsyról szóló ismertetésemmel. Amíg Munkácsy a modern áramlatoktól mereven elzárkózott, addig Szinyei Merse Pál beleilleszkedett a korszerű európai festészet fejlődésébe. Őróla el lehet mondani, hogy nem késett el, sőt merész fellépésével és újításával az úttörő nagy francia mesterektől függetlenül, tehát önállóan, de velők egyenrangúan kapcsolta bele a magyar művészetet az egyetemes művészet fejlődési menetébe. Ezt a korszakalkotó teljesítményt az ,,Anya és gyermeke", a „Szerelmes pár", a „Hinta", a „Ruhaszárítás" és főleg a „Majális" c. remekművével érte el, mely utóbbi fejlődésének csúcspontját jelentette. Szinyei Merse Pál volt az a merész újító, aki az akkori világhírű müncheni festőművészeti akadémia legszigorúbban előírt felfogásával ellentétben az embert, az emberi életet és a természeti tájat ugyanazon a vásznán egyenragúan állította egymás mellé, hangulati egységbe olvasztva össze a figurát a tájjal. E merész eljárással megelőzte a franciákat is, de ezt a tényt a kortársi műkritika csak jóval későbben ismerte fel, amikor a nagyközönséggel együtt a legzseniálisabb magyar mesternek teljes elégtételt szolgáltatott. Ma már a „Majális"-t, a budapesti Szépművészeti Múzeum büszkeségét, idehaza és külföldön egyaránt korszakalkotó magyar remekműnek tartják, mely valóságos optikai költemény, egy természetimádó lélek gyönyörű álomképe! Remekművé teszik természetlátásának ereje, színeinek ragyogása, kompozíciójának egyensúlyozottsága. Minden ecsetvonása a látás gyönyörűségét, az életöröm pogány derűjét hirdeti éspedig magyarul érezve és kifejezve! Mivel Szinyeinek ez a híres alkotása nem tisztán impresszionista kép, mely pillanatnyi benyomást szokott megörökíteni ; nem pusztán plein-air kép, mert hiszen műteremben készült : azért a műtörténelem kénytelen egész sajátságos helyet keresni részére. Egyesek az impresszionizmus magyar válfaját látják benne, mások plein-air kompozíciónak tekintik. Bármit is tartsanak felőle, az bizonyos, hogy ez a nagyszerű műalkotás nemcsak magyar, hanem nemzetközi műkincs, mely a leghívebben fejezi ki Szinyei művészetének mély tartalmát is. Ez pedig nem egyéb, mint törekvés az emberi élet és a szabad természet egybeolvasztására. Az előadás, mely főleg Meiler Simonnak legújabban megjelent Szinnyei életrajza és méltatása alapján mozgott, természetesen végig
