Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház

10 4. A Debreceni Műzeumbarátok Köre működése és állapota 1941-ben. Sőregi János ügyvezető-alelnök beszámolója. Mivel Körünk legutóbbi tisztújító rendes közgyűlését 1941 május 21-én tartotta, eddigi szokásunkhoz híven jelentésem ettől az időponttól 1942 május 21-ig végzett tevékenységünk ismertetését öleli fel. Ha tekintetünk az elmúlt 12 hónapon végigsiklik és számbavesszük az eseményeket, munkálkodásainkat, panaszkodásra egyetlen szavunk nincs. Megtettük kulturális feladatainkhoz megkívánt kötelességünket és hálát adunk az Istennek, hogy se ezt az Intézetet, melynek érdekében működünk, se ezt a várost, melyben élünk, sem pedig kedves hazánkat nem sújtotta a háború pusztító dúlása. Külső országokban, akár Kelet, akár Nyugat és Dél felé hány múzeum hever romokban, anyaga prédára válva, elkallódásra ítélve. Katonáink nekünk is nem egy muzeális tárgyat hoztak már lerombolt orosz múzeumok romjai közül. Mi pedig, hála a Teremtőnek, békés, meleg otthonunkban tanulságos összejöveteleket tarthattunk, múzeumunk anyagát nem egy értékes tárggyal gyarapítottuk, kiadványokat segélyeztünk, számban és anyagilag örvendetesen gyarapodtunk. Némi dicsekvéssel kell leszögeznünk, hogy a mai világban, amikor az emberek lehetőleg vonakodnak, húzódoznak minden nem múlhatatlanul szükséges kiadástól, egyesületi tagságoktól, kulturális ténykedésektől, ami a mostani nehéz viszonyok mellett nagyon is érthető : ami Körünk tagjainak a száma mégis minden különösebb propaganda nélkül 300-ra gyarapodott. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy 1938 elején mindössze 30-an voltunk. Tagjainknak a száma már rég felülmúlná a 300-at, azonban a sok elköltözés miatt az újonnan jelentkezőkkel előbb a megüresedett helyeket szoktuk betölteni, hogy a sorszám folytonos legyen. Főleg tisztviselő tagtársaink sora ritkult meg az áthelyezések következtében. Az elmúlt 12 hónap alatt három tagtársunkat a halál ragadott el sorainkból. Kegyelettel emlékezem meg Gulyás István ny. iskolaigazgatóról, aki Körünk újjászervezésekor lépett be közénk, működésünk iránt sok szeretettel érdeklődött és aki a magyar lelki megújhodásnak igen markáns egyénisége volt. Mint ismeretes, tanítványa Móricz Zsigmond, mind itt a Déri Múzeumban, mind lapjában, a Kelet Népében állított neki írásával maradandó emléket. Mi is kegyelettel gondolunk reá, megbecsüljük emlékét, hogy önmagunkat becsülhessük. Régebbi tagtársunk volt Hegyi József nyug. gimn. tanár is, ki, míg egészsége engedte, többször megfordult intézetünkben, ennek tevékenységét nagy elismeréssel méltányolta. Felette sajnáljuk, hogy vitéz Kovács Barna ny. ezredest, körünk egyik