Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

10 Bár a régi bőujjú, ráncolt vállú inget nem találtam, a szabását azonban meg tudták mutatni. Ellenben bő ráncos gatyát — két sor fodorral, 8 szélből —, sujtásos mellényt találtam. Ugyancsak találtam fehér férfi kötőt, szintén két sor fodrosat. E viseletről fényképeket is csináltam. Megvettem egy szép lapos és száröltésekkel díszített férfikötőt. 50—60 év előtti férfi viselethez tartozott. Hasonlóképpen sikerült háromfajta szűrt találnom, egy fekete posztóapplikációkkal díszített fehér, egy selyemhímzéssel kivarrt fekete szűrt és egy fekete-piros posztóapplikációjú gyermekszűrt. Valamennyit lefényképeztem. A szűröket még ezelőtt harminc évvel is itt varrták, éppenúgy, mint a ködmönt. Nagy meglepetéssel láttam, hogy az egykori réti gazdálkodásnak majd minden nyoma eltűnt már. Egy kovácsolt vasból készített és díszes nádtolót már az öregek sem ismerték. Valamivel több nyoma maradt a halászatnak. A Berettyóparton mindenfelé halásznak ma is a lesi hálóval. Ezt a hálófajtát mellékesen Ecsedi is leírta, én pontosabb adatokat szereztem felőle. Ellenben egy eddig nem ismert hálófajtát is láttam, amiről sem Jankó János, sem Herman Ottó, sem Ecsedi István nem tesz említést, a csempészhálót. Valódi orvhalász szerszám, ezért nem igen ismerték. A lesi háló majd minden részében elüt, a magyar halászati irodalomban emelöháló néven ismert hasonló szerkezetű hálóktól és sokkal közelebb áll az Antipa által Moldvából ismertetett crasnic vagy cristas nevű hálófajtához. A csempészháló teljes egészében olyan szerkezetű, mint az említett műben, 148. 1. említett plasa de mána nevű hálófajta. A halászat is ugyanúgy történik vele. Rajzoltam több halászszerszámot is. Horoggal, szigonnyal már nem halásznak. A másik sárréti foglalkozás, a juhászat után is érdeklődtem. Kikérdeztem a juhászokat a juh betegségeiről, gyógyításáról, a fejésről és a tej feldolgozásáról. Érdeklődtem az aprómarhatartás felől, és a kendermunka részleteiről. Kikérdeztem az öregasszonyokat a gyógyítás, a sebkezelés módjáról. Összegyűjtöttem a szövés technikájára, a szövőszék részeire vonatkozó dolgokat. Rajzoltam szőttesmintákat, úgynevezett felszedett abroszokról. Ezek még néhány évtizeddel ezelőtt divatba volt minták, ma már mintakönyv szerint szőnek. Kérdezősködtem a halotti, keresztelői és lakodalmi szokások felől. A temetőkben mind a két helyen összegyűjtöttem a fejfák felírásait, díszítéseit. Gyűjtöttem közben népnyelvi adatokat is. E terület Horger Antal szerint a duna-tiszai nyelvjáráshoz tartozna, anélkül azonban, hogy a sajátosságukat pontosan elhatárolná. Legfeltűnőbb az f-hang használata a hangsúlyos szótagban, amit 10. Tornácoszlop és kiskapu díszítései fából, a biharmegyei Zsákáról.