Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

33 Az istállóban egy tehén, egy ló és néhány malac volt. Ennyi a tanyás jószágállománya. Fizetése nincs, ha dolgozik valamit, napszámot kap, a lakásért pedig köteles a tanyára vigyázni. A kocsiszínben, a padlásgerendára akasztva egy júh- és két disznóbőrt láttam száradni. Suhángokkal voltak ügyesen kifeszítve. Hirdették ezek is azt az örök igazságot, hogy a baj nem jár egyedül! Ember, állat teljes tétlenségre kárhoztatva éli itt a szörnyen hosszú napokat és a még hosszabb éjszakákat, unalomban, gyötrődésben, tűnődésben : miből lesz kenyér ebben az esztendőben?! Még a Fickó kutyának sincs semmi dolga! Nem kell most vigyázni senkire, semmire! A sok fekvésben, tétlenségben elgémberedett már mind a négy lába. Kettőt se szalad a tornácról, már víz van előtte. Csak néha-néha vakkantja el magát, ha buta, eltévedt varjak szállanak a nyárfa tetejére, majd farkasőseit utánozva vonyít, ha a felkelő hold, a kutyfélék gonosz szelleme, sárgán csodálkozik a vízzé vált világon!... Magam is eltűnődve nézegetem a tanyás serdülő gyermekeit. Egész nap a baromfiak között csetlenek-botlanak a szűkre szorult, sáros udvaron. Mint a zsombikon kelt bíbicfiókák, úgy élnek itt ezek az apró magyarok. Ha elunják magukat, összebújva nappal is nagyokat alszanak, majd vesszővel csápolják a vízszélt vagy felkúsznak a karám ágosára és onnan lesik, mikor dől már össze a veres cserepes iskolaépület? Az ágos tetejéről azt is jól láthatják, hogy a nagy csatorna táján tőkés kacsák százai ülnek a vízen, szemfüles nagy tarka rucák, melyek nemsokára olyan jóízű tojásokat tojnak a szegény embernek!... Egyébként mindhárman szorgalmasan fényképeztünk. Balogh István a szalmakazalra is felkapaszkodott egy-két jobb felvétel kedvéért, majd a hajón ellátogatott a szomszédos, rombadőlt tanyához. Kár, hogy a jég csak a késő déli órákban olvadt fel s így a nehézjáratú hajón nem tehettünk nagyobb utakat. Vendégszerető házigazdánk nem is ezen törte a fejét, hanem ebédre kitűnő jó lebencslevest főzött bográcsban. Mindenes szobájában, meleg kályha mellett fogyasztottuk el az alföldi eledelek eme legjobbikát, kellő és szokásos előkészületek után. Azt az élelmet, mit magammal hoztam, a tanyás családjának ajándékoztam, meg* jutalmazva szolgálatait is. Délután 3 órakor indulnunk kellett hazafelé! Búcsút mondtunk a Maghy-tanyának és azon az úton, melyen idejöttünk, visszahajókáztunk az útmenti sziget felé. Mikor a tanya a hátunk megett maradt, visszanéztem. Isteni szép látvány tárult szemem elé : az aláhajló nap aranyszemes hálója csillogott hosszan a víz színén! Ezt a ragyogó képet, a természetnek ezt a csodálatos üdvözletét, ezt az egész napot sohasem fogom elfelejteni! És én azért mégis óhajtottam, hogy ez a nagy darab termőföld ne lásson többé ilyen nagy vizet, hanem jövő ilyenkorra szép búzavetések beláthatatlan mezőibe érkezzenek délről, dalolva, jó hangulatban a mezei pacsirták! 3