Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

10 Este hat órakor már Böszörményben voltunk, hol lelkes barátunk házánál ismét szíves vendégségben volt részünk. Még aznap Debrecenbe utaztunk. Azért a lekötelező támogatásért, melyben Maghy Zoltán és Kálmán kedves barátaink részesítettek, ezen a helyen is leghálásabb köszönetünket nyilvánítjuk! Megemlítem még, hogy élményeimről és tapasztalataimról közreadott, már előbb idézett újságközleményemet az illetékes tényezők igen komolyan vették. Hajdú vármegye közigazgatási bizottsága március 10-én tárgyalta közleményem alapján a böszörményi árvíz ügyét és az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulatnak a rendelkezésére álló államsegélyből 360 ezer pengőt engedélyeztek erre a célra azzal, hogy az összekötő csatornaépítési munkálatok 1941-ben elvégzendők. így fáradozásunk ebből a szempontból sem volt hiábavaló. * 1941 március 26-án próbaásatást végeztem a hortobágyi víztároló medence déli oldala mentén, csatornaépítés alkalmával előkerült laténe-kori temetkezések lelőhelyén s utána ornithologiai tanulmányutat tettem a pusztán. A m. kir. Orsz. Öntözésügyi Hivatal márc. 21-én kelt levelében arról értesített, hogy a hortobágyi csárda melletti tárolómedence déli oldalán, lecsapoló csatorna ásása közben emberi csontok, cserép- és kőtárgyak kerültek felszínre. Telefonon összeköttetést kerestem a Hortobágyi Építésvezetőséggel, Berki Ferenc mérnökkel és március 26-ára jeleztem kiszállásomat. Az útra magammal vittem egy preparátort is, kivel a kora reggeli órákban a Hortobágyi Múzeum madárgyüjteményének átrendezését, kiegészítését beszéltem meg, majd fogadtam egy szekeret és kedvezőtlen hideg szélben, bundába burkolózva kerestem fel a lelőhelyet. A zsendülő legelő a borult ég alatt közelben gyenge zöld színű volt, távolabb fakóba vegyült, míg egész messze az ég alján hamukékbe olvadt a táj. Az őshalmok, a szárnyékerdők ebben a távoli kékben valamivel erősebben látszottak, mint környezetük. A Hortobágy-folyó duzzasztógátján, mely a csárdától délfelé kb. 1 km távolságra van, gyalogosan sétáltunk át a lelőhelyre, hol Berki Ferenc mérnök várt reám. Lekötelező szívességgel mutatta meg az egész munkálatot, az új csatorna készülő szelvényeit és a már napfényre jött leleteket. A 309 holdas tárolómedence öntözött területének I. sz. lecsapoló csatornája a medence délkeleti sarkától halad tovább a Malomgát irányában, a Hortobágy-folyó felé. Ennek a csatornának a tehermentesítésére építették ezt a közel 1400 m hosszú uj lecsapoló csatornát, mely amabból a tároló délkeleti sarkánál ágazik ki és párhuzamosan haladva a tároló déli gátjával, a turbina őrháztól délre kb. 150 m-re torkollik a folyóba.