Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

10 a véletlen műve, ha tollforgató ember együtt élheti át az életéért küzdő szegény ember sorsát. A fényképezés kereken 100 éves, de az Alföld síkjain pusztító légörvények közül csak 1938-ban sikerült először egyet tízszer egymásután lefényképeznem. Ritka szerencse kellett hozzá. (L. Évkönyv 1938. 92 —94. olo.) így vagyunk az egyszerű emberek küzdelmes életével is. Amint az égboltozat végtelen mezején feljegyzés nélkül támadnak és oszladoznak a földi életben semmi változást nem okozó apró felhőzetek, úgy a föld népének öröme és bánata is vízpáraként tűnik el a fényben és éjben forgó mindenség ölén... Ki tudná ma már összegyűjteni azokat az adatokat, melyek hitelesen megörökítenék, hogy a böszörményi Nagyréten 1940 húsvét másodnapjára virradó éjszakán hány magyar család és hogyan mentette életét, jószágát, bútorait, ruházatát, legszükségesebb élelmét!? Réti földeken csak itt-ott vannak kiemelkedőbb gorcok, fentesebb tanyahelyek, melyeket az árvíz véknyán boríthat el. A lapos fenekekre szorult tanyák népe deszkaajtókon, rögtönzött tutajokon, nyárfateknőkben menekül, vagy padlásra, szalmakazlakra, esetleg fára húzódik, míg segítséget kap. Bizonyára így tettek a nagyrétiek is. Kár, hogy az árvízvédelmi kormánybiztosság ilyen esetekben nem küld ki bizottságot, melynek feladata volna a helyszínen az egyes családok megmeneküléséről, kárvallásáról és árvizes állapotáról megörökítő jegyzőkönyvek felvétele. Csupán a kárvallott kisbirtokosok tömörültek dr. Maghy Kálmán köré és beadták panaszos kérelmüket a kormánybiztossághoz. Ez a beadvány józan meglátással tárta fel a bajok forrását és felemlegette az évről-évre fizetett árvízmentesítési díjakat is. Az illetékes Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat 1940 június 11-én a földművelésügyi minisztérium kiküldöttével és egy sátoraljaújhelyi folyammérnökkel helyszíni szemlét tartott. Megállapította a csatornarendszer tényleges hiányát és elhatározta annak sürgős pótlását. Az akkori kormány a szükséges összeget állítólag ki is utalta, azonban az akkori munkálatok a mérnöki kar és a munkásság katonai szolgálata, az erdélyi események miatt elmaradtak. így történt, hogy a böszörményi Nagyréten 1941 februárjában az előző évi bajok szórói-szóra megismétlődtek. A vízgyűjtő főcsatorna a téli vizeket ismét rázudította a Nagyrét már úgyis sokat szenvedett, elázott laposára! E lehangoló és elszomorító eseményről február 20-án értesültem Maghy Zoltán barátomtól. Ellenállhatatlan vágy támadt bennem az árvízsujtotta Nagyrét megtekintésére. Február 28-án jól átgondolt tervünket barátom segítségével és lekötelező szíves vendéglátása révén meg is valósítottam. Debrecenből Balogh István gyakornokkal a hajnali vonattal mentünk Böszörménybe. Az állomáson Maghy Zoltán várt reánk úri fogatán, két jó pejcsikóval. Olyan kiadós törkölyös, szalonnakolbászos alföldi reggeli u,tán, a februári csípős hajnali szél miatt juhászbundába temetkezve, fejünkön báránybőrsipkával hamarosan el is indultunk. A tiszapolgári útra térve, mindjárt a város szélén,