Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
262 előfordulását egészen sajátosan igyekszik megmagyarázni, de egyébként is elhagyott ösvényen mozog. Kovács János igen eredményes munkásságával egyidejűleg buzgólkodott Szántay Aladár is, aki maga írja, hogy „e nagytudományú férfiúnak köszönheti a biharmegyei kő- és bronzkorszaki műemlékek megismerését, s így a debreceni határban levő lelőhelyek felfedezését". Szántay Aladár (t. k. Adolf) budapesti ügyvéd, Szántay József debreceni orvos és földbirtokos fia, 1869-ben fedezte fel a Debrecentől DK-re fekvő Átkos-földön, atyja birtokán azt az őstelepet, melyből egész tömeg obszidiánt szedett össze. Felfedezéséről beszámolt a Hazánk s a Külföld című fővárosi lapban, Kovács János pedig a helyi sajtóban. 4 3 33. kép. A Meggyes-csárda Ohat és Kócs határán. Zoltai Lajos rajza 1923 nov. 3. Szántay ismertette Bihar megye kő.- és bronzkorszaki emlékeit is a Nagyvárad c. lapban. Benne vérbeli múzeumi ~mber veszett el. Mihelyt tudomására jutott valami lelet, azonnal a helyszínre ment és mentette a menthetőt. Ha a 70-es évek elején megalakult volna a városi múzeum, ő lett volna a leghivatottabb vezetője. Rátermettségét be is bizonvította egy 16 oldalas kis füzettel, mely a Csáthy Károly kiadásában „Debreczen környékén Bihar megyében és a Hajdúkerületen talált kő- és bronzkorszaki maradványokról" címen 1871-ben jelent meg. Ez az első ősrégészeti tárgyú, önálló formában megjelent tanulmány Debrecen városában. Szerző tisztában van az akkori alapfogalmakkal, a szakkifejezésekkel ; ismeri a lelőhelyeket, az egyes tárgyakhoz fűződő népies hiedelmeket és lépten-nyomon hangsúlyozza a régészeti tudomány fontosságát, a múzeumok jelentőségét ; ostorozza városa közönyét, ugyanakkor buzdít, lelkesít, jó tanácsokat és terveket ad a lehtek megmentésére, a nép oktatására. ,,Majd ha a nép szívében mély gyökeret vér a műemlékek iránti pietas, a hazában szerteszét vidéki múzeumok
